A barcelonai hármas

A döntő délelőttjén még morco san merengett az uszoda tetején, este meg az aljában ölelkezett örömében.

Közben kétszeres Euroligagyőztes lett.

„Hát ez semmivel sem néz ki jobban, mint tegnap” – mondta Madaras, miután rosszkedvűen megállapodott a lelátó legtetején. Toporgott a tócsákban. Kémlelte az eget. Fejébe húzta sapkáját, és folytatta.

„Igaz, hogy meccs közben a játékkal foglalkozunk, de amikor lecserélnek, csak állunk a tócsában, a képünkbe fröcsög a hideg víz, az ázott sapkánkon meg a csatakos hajunkon pedig keresztülsüvít a szél” – mesélte, majd borongós hangulatban lépkedett a tréningre tartó társak után az öltöző felé.

A Montjuic Municipal medencéjében aztán se délelőtt, se este nem volt gondja. Kásás Tamás mindkétszer a közelben volt. Előbb ugyanis Madaras párja volt a páros passzolgatásnál, utóbb ő volt az első, aki a győztes balos után a nyakába ugrott.

„Ahogy kézbe kaptam a labdát, egyből ellőttem, hátha beakad, aztán már csak arra emlékszem, hogy repülnek rám a társak. Iszonyatosan nehéz döntő volt, sokan kipontozódtak, de vezettünk 11–8-ra, azt hittük, már megvan a meccs, erre magához tért a Jug, és jött a hosszabbítás. Ott volt egy kis szerencsénk is, de egy döntő megnyeréséhez az is kell” – közölte Madaras már az éremosztás előtt.

Mi tagadás, kellett.

A favorit néhány perccel a vége előtt három góllal vezetett. Aki égszínkék-fehér felszerelésben volt, már megnyugodott, megvan ez is. De a Jug visszajött, sőt egyhuzamban lőtt négy góljával már vezetett a hosszabbítás elején. Magának csinálta a bajt a Recco, de kimászott belőle.

Előbb egyenlített, aztán következett Madaras harmadik gólja a fináléban. 2003 után a második tripla ugyanabban a medencében. Akkor világbajnok lett a válogatott, most Euroligagyőztes a Pro Recco.

„Tényleg, ahogy a 2003-as vébédöntőben, úgy most is három góllal zártam. Nem tudom, mitől, de itt valahogy mindig jól megy a játék” – mosolygott, majd elrabolták az olasz tévések.

Így azonban Benedek éppen szabad lett.

„Rettenetes volt ez a hideg. Ez a világ egyik legszebb uszodája, Barcelona fölött a hegyoldalban, alatta az egész város… Ha nem esik, ez lehetett volna minden idők legjobb négyes döntője. Kézben tartottuk a finálét, talán már azt hittük, hogy megnyertük, amikor feljött a Jug. Szoros lett a finis, de mindig az a csapat nyer, amelyik kicsivel jobban megérdemli. Amikor kellett, mi ki tudtuk préselni magunkból azt a kis pluszt, megérdemeljük az aranyat” – hadarta el gyorsan, aztán elrángatták, hogy menjen már a társai után, és vegye át az érmét. Madaras után átvette.