Hajszálra a sikertől

Minden kornak megvoltak a maga mesterlövészei, akár parittya, íj, annak számszer változata, hatlövetű forgópisztoly vagy éppen távcsöves puska volt az eszköz.

A XVIII. század második felében sorra alakultak a lövészklubok, ebben a brit gyarmatbirodalom tagjai és a mai napig a pisztolyok, puskák szerelmesei, az amerikaiak jártak elöl.

Szinte törvényszerű volt, hogy az újkori olimpiákon a fegyverek is szóhoz jutnak. Már csak azért is, mert korunk legnagyobb világversenyének megálmodója, Pierre de Coubertin báró is versenylövész volt.

1912-ben a kassai születésű jegyző, Prokopp Sándor a hadipuska 300 méteres fekvő testhelyzetű számában az esélyeseket legyőzve megszerezte a hét magyar aranyból az elsőt. A másodikra 12 évet kellett várni: a Krúdy Gyula szerint „az ország legnyugodtabb embere”, Halasy Gyula agyaggalamblövészetben holtversenyben állt finn ellenfelével, a szétlövés során mind a tíz célpontot eltalálta, aztán elballagott újabb lőszerért. Úgy kiabálták vissza, hogy nem lesz már szükség rá, a skandináv rontott, lehet ünnepelni.

A magyarok a következő aranyérmet 24 esztendő múltán szerezték meg. Takács Károly katonatisztként mindig is a fegyverek közelében volt, egy 1938-as hadgyakorlaton túlságosan is – jobb kézfejét leszakította egy felrobbant gránát. Takács ávette a balba a pisztolyt, annak gyorstüzelő számában esélyesként lépett lőállásba Londonban. Készült is rá lelkileg, edzéseit hatalmas lárma kísérte, amelyet ő „rendelt meg”, hogy hozzászokjon az ötkarikás zűrzavarhoz. Alapos ember volt, amikor már olimpiai bajnokként az újságírók elé állt, szépen elővette zsebéből az előre megírt győzelmi nyilatkozatot. Négy évvel később Helsinkiben ugyanez volt a forgatókönyv. Takács győzni ment ki, nyert, s megint előhúzott egy szépen megfogalmazott beszédet.

Az 1964-es olimpián egy fiatalember, Hammerl László kisöbű sportpuskában fekvő testhelyzetben úgy diadalmaskodott, hogy az amerikai Lones Wiggerrel azonos köregységet ért el, azonban jobb utolsó sorozatával övé lett az arany, amely mellé összetettben még egy bronzot is begyűjtött – ez a legtöbb, amit magyar sportlövő eddig egy olimpián teljesített. Mexikóban 1968-ban a fekvő számban ismét belekeveredett egy holtversenybe – megint az első hely volt a tét, ám akkor a csehszlovák Jan Kurka örülhetett. Hammerl már szövetségi kapitány volt az 1980-as moszkvai olimpián, ahol Varga Károly szerezte meg a magyar küldöttség első aranyát, a játékok második napján a kisöbű sportpuska hatvanlövéses fekvő számában lett első.

Így vagy úgy, de minden magyar olimpiai lövészarany története különleges. A legutóbbira szintén sokat kellett várni.

Igaly Diána sokgenerációs vadászcsaládban született, nem véletlenül kereszelték el e mesterség istennője után. A skeetlövészetben 1992-ben még kénytelen volt együtt versenyezni a férfiakkal, 2000-ben már csak a hölgyek voltak az ellenfelei, szétlövés után bronzérmet szerzett. 2004-ben őrületes napot produkált a Markopulo lőtér katlanjában. Az alapverseny döcögősen kezdődött, de aztán már nem tudott hibázni, s a délutáni hatos döntőbe a legjobb eredménynyel jutott. Ott sem hagyott épen egyetlen célpontot sem, az utolsó sorozatot már olimpiai bajnokként kezdte – s hibátlan teljesítménynyel győzött! Ő a sportág első és eddig egyetlen magyar női olimpiai bajnoka.

Meglesz-e Pekingben a nyolcadik magyar arany vagy a tizennyolcadik érem?

Lehet. Ha az öt magyar induló közül valaki dobogóra lép, az a mostani körülmények között nagyon nagy fegyvertény lesz. Az elvtársi időkkel együtt az államilag bőkezűen támogatott élsport is a múlté lett, amely például a drága sportlövészetet idehaza kritikus helyzetbe hozta. A nemritkán remek helyeken lévő lőterek nagy része megszűnt, téli edzéslehetőség a légfegyveresek kivételével nincs, az utolsó negyedszázad egyetlen olimpiai bajnokát majdnem kiebrudalták saját létesítményéből. A magyar lövészek mind amatőrök – már ami a státusukat illeti. Eközben a nyugati országok magas színvonalon készülő sportlövőihez egyremásra csatlakoznak a volt szocialista és más országok (például arabok, mongolok, indiaiak) nemzeti hősei, akik mindent megkapnak az államtól.

Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) szerezhetnek örömet a mindennapos küzdelmet vívó magyarok Pekingben. A puskások között Tóth Anita nem tartozik az esélyesek közé, de a szakág magyar fenegyerekétől, Sidi Pétertől eredményei és öntörvényű, higgadt elszántsága alapján nem lehet nyugtuk az ellenfeleknek. Sidi számít is a hibáikra… Az athéni olimpián például az amerikai Matthew Emmons kisöbű sportpuskával fekvő testhelyzetben nyert, s egy sorozattal a 3x40 lövéses összetett verseny vége előtt is vezetett. Csakhogy utolsóra a sajátja helyett a mellette lövő osztrák versenyző tábláját találta el…

A pisztolyosok egyedüli magyar képviselője, Csonka Zsófia képes világszínvonalú teljesítményre, kérdés, hogy ezt ki tudja-e hozni magából aznap.

Koronglövészetben természetesen az a nagy kérdés, hogy Igaly Diána a skeet címvédőjeként mire lesz képes. Nyomasztó hónapok, megalázó helyzetek után most háborítatlanul készülhet. A férfiaknál a dupla trapos Gerebics Roland hosszú évek mélyrepülése után világbajnoki bronzzal szerzett kvótát, márpedig a vb-mezőnynél az olimpiai könnyebb.

Csak a versenyezni lesz borzasztóan nehéz…