Játszana az elitben is

Hogyhogy a Stars?Hogyhogy a Stars?

A világbajnokság után megkerestek, és nagyon szimpatikus koncepcióval álltak elő – mondta Kangyal Balázs. – Azt mondták, eddig felépítettek egy nagyon jó utánpótlásklubot, de szeretnének továbblépni, és ehhez olyan emblematikus figurát keresnek, aki belülről látta a magyar jégkorong fejlődését az A-csoportig.

Mintha önre szabták volna a posztot.

Pontosan. Egyetlen feltételem volt, hogy a következő szezonban még játszani szeretnék, ráadásul komolyan. Ha csak a pályán kívül számítanak rám, maradtam volna a Volán játékosa.

Nocsak!

Sem etikai szempontból, sem fizikailag nem lett volna jó, ha a Volán mezében játszom az EBEL-ben, vagyis az osztrák bajnokságban, aztán a Stars ügyeit intézem. Eljött hozzám az Érsekújvár elnöke, és felvázolta, hogyan képzelik el a jövőt. A tervük, hogy a szlovák Extraliga tagja legyen az Érsekújvár. A Starsnál nagyon sok az utánpótlásjátékos, de kell eléjük a nagycsapat, hogy lehessen kikre felnézni. Az edzők szakmai munkájára figyelek majd, ám nem az lesz a dolgom, hogy mindenkinek megmondjam, mit hogyan kell csinálni, hanem hogy rávilágítsak arra, ami nem jól működik.

Hogyan lesz ebből válogatottság?

Miért ne lehetne? A svéd harmadosztályból meg az angol bajnokságból be lehet kerülni? A szlovák első liga azért mérvadó. Sille Tamás barátom is mondta, aki a Skalica játékosa, hogy az Extraliga vége és az első liga eleje között nincs nagy különbség, márpedig az Érsekújvár az utóbbihoz akar tartozni.

Tényleg nem úgy beszél, mint aki ezzel az átigazolással lemondott volna a válogatottról, holott néhány éve az is napirenden volt, hogy egyáltalán folytatja-e.

Lehet, hogy ez másokban felvetődött, de bennem sosem. Hiába vagyok harmincnyolc éves, amikor például az edzők a vébét értékelték, szép minősítéseket kaptam. Amikor még Jan Jasko volt a Volán szakvezetője, folyton a Tátrába mentünk edzőtáborba, és még neki is kikerekedett a szeme, amikor az általam teljesített értékeket látta. Ha nem jön közbe sérülés, ott lehetek jövőre az A-csoportos vébén. Ám ha nem így lesz, akkor Isten ennyit adott. Így is többet értem el, mint bárki a mai magyar hokiban, hiszen én már akkor válogatott mezt húztam, amikor a mostani társak közül sokan még kisgyerekek voltak.

Korábban azt nyilatkozta: az a magyar betegség, hogy magyar betegségről beszélünk, amikor rendre elpárolog a nagy előny.

Mindig mindenki azzal jött, hogy mennyire közel vagyunk az A-csoporthoz, de az utolsó lépés lehetetlen. Hát nem! Az ukránok ellen eszünkbe sem jutott, hogy kikapunk. Nem is tudom, melyik védőtársammal, de ültünk a padon a harmadik harmadban, egymásra néztünk, és röhögtünk. Tudtuk, hogy ezúttal meglesz. A feljutás immár történelem, amit soha senki sem vehet el tőlem, tőlünk, az egész országtól. Mert ez nemcsak a válogatott vagy a magyar hoki sikere, hanem az egész országé.

Az ünneplésben mi volt a szerepe mint kapitánynak? Azon kívül, hogy Ocskay Gábor cuccát fogta a szökőkutas fürdőzéskor.

Megtettem a magamét… Például hat órányi videoanyagom van az ünneplésről.

Nem teszi publikussá?

Nem, ez a csapaté. Gondoljon bele, ha tíz éve múlva összejövünk egy sörre, vagy lesz tízéves találkozó a feljutás örömére, akkor megnézzük… Lehet, hogy lesznek közöttünk még aktívak, néhányan már öregemberek leszünk, de mindannyian örülni fogunk.

Ahhoz mit szól, hogy idősebb Ocskay Gábor javaslatára a Volán visszavonultatja huszonötös számú mezét?

Erre nehéz mit mondani. Talán azt, hogy jellemző rá, de most is elcsuklik a hangom, hogy erről beszélgetünk. Sokan mondanak rá rosszat, de én nagyon sokat köszönhetek neki és az egész klubnak. Tizenegy évig családtag voltam, és rám számíthatnak a jövőben is! De azért van, amit másképp csinálnék, mint ő.

A Starsnál kedve szerint teheti.

Igen, és ehhez adva vannak a feltételek, szóval minden klassz.