Nyerő tizenhármas

Mi volt a cél, amikor megállapodtak a klub vezetőivel? Mi volt a cél, amikor megállapodtak a klub vezetőivel?

Arról beszélgettünk, mindenképpen jó lenne elérni a felsőházi rájátszást jelentő nyolcadik helyet az alapszakaszban, bár az igazat megvallva januárban ez nem tűnt reális célnak – mondta a régóta Magyarországon élő szerb Krivacsevics Dragoljub.

Mikor vált reális céllá az ön által is reménytelennek ítélt vállalkozás?

Amikor Körmendre jöttem, tudtam, mit akarok csinálni és azt is, hogyan. Évek óta tudatosan készültem az edzői pályára, ráadásul ismertem a körmendi játékosok erényeit és hibáit, és már Hódmezővásárhelyen, a vereség után az öltözőben azt mondtam nekik, ha elvégzik a munkát, amit kérek, előbbutóbb akkor is profitálni fognak belőle, ha nem érjük el a kitűzött célt.

Ehhez képest olyan sokat nem kellett várni az első jó eredményre, hiszen hat nappal később harminchat ponttal megverték Körmenden a Dombóvárt.

Nagyon sokat jelentett, hogy a csarnok megtelt, a közönség hitet tett a csapat mellett. A támadójátékon nem nagyon változtattam, csupán apróbb korrekciókat hajtottam végre, inkább a kondicionáló munkára és főleg a védekezésre fektettük a hangsúlyt. Aztán tízszer nyertünk zsinórban – amit senki sem várt –, és bent voltunk a rájátszásban, ahol nem adtak nekünk sok esélyt a Dombóvárral szemben.

Mégis továbbjutottak...

Igen. Idegenben megnyertük az első meccset, és ez óriási lökést adott. Aztán a Szolnok ellen megint csak nem nekünk adták a nagyobb sanszot, többek közt a Falco edzője, Szrecsko Szekulovics is azt mondta, a mi elődöntőnkből az Olaj jut tovább.

Mégsem így lett. Miért?

Jobban szerettem volna a Péccsel találkozni az elődöntőben, mert a PVSK stílusa jobban fekszik nekünk, a Szolnok amerikai játékosai sokkal kiszámíthatatlanabbak. Úgy gondoltam, az első mecscsen van leginkább sanszunk nyerni, de Vernard Hollins szenzációs egyéni teljesítményére, negyvenhat pontjára nem volt válaszunk. A játékunkkal viszont akkor sem volt semmi baj.

A vasárnapi, ötödik meccs a lehető legkiélezettebb volt. Mégis mi döntött idegenben egyetlen ponttal csapata javára?

A Szolnokot sokkal jobban nyomta a tét. Nálunk pedig több a nyerő típusú játékos, főleg a magyarok, akik kulcspillanatokban képesek sorsdöntő pontokat szerezni. Tudtam, hogy kiélezett helyzetben ez döntő lehet.

A fináléban sem önök az esélyesek…

Valóban. Ráadásul alig van időnk felkészülni, hiszen szerdán már utaznunk kell Szombathelyre. Viszont most is érvényes, amit az előbb mondtam: hiába a Falcóé az elmúlt évek magyar mezőnyének talán legerősebb játékoskerete, a teher Kálmán Lászlóék vállát nyomja. S ha valami, a Körmend–Szombathely rivalizálás igazán különleges hangulatban zajlik. Nekünk semmi mást nem kell tennünk, mint úgy játszanunk, ahogy eddig.