Nemcsik Zsolt augusztusban nemcsak a születésnapját ünnepelné

„Vízilabda, kajak-kenu, öttusa, vívás. Azt kell nézni, mi a faja, nem azt, mi a szívás” – hallhatjuk a Belga zenekar egy „magyar életérzésről” szóló dalában, amelyet éppúgy lehet komolyan venni, mint gúnyosnak tekinteni.

Abban van igazság, hogy a szilvás gombóc és a pontyhalászlé mellett az olimpia aranyak teszik jókedvűvé a búskomorságra hajlamos magyarokat.

A kard szakág képviselő mindig is tettek a magyar szurkolók öröméért, hiszen 1928 és 1960 között mindig válogatottunk szerezte meg az aranyérmet.

Gerevich Aladárék utódai most is örömet okozhatnak, bár csaknem egy éve még az olimpiai szereplés is veszélyben volt. 2007 tavaszán a világranglista 14.(!) helyén álltak Decsi Tamásék.

Nemcsik Zsolt a honlapján olvasható életrajzában így ír erről az időszakról:

„…májusban elindult a pekingi kvalifikációs időszak és semmi sem akart összejönni. Kudarcok sorban a csapatversenyeken éppúgy, mint egyéniben. Három versenyen kaptam ki egy tussal a 32 vagy a 16 között, a csapat pedig volt, hogy a nyolc közé sem jutott be. Voltak biztató jelek (hosszú idő után legyőztem végre Montanót…), de valami nem stimmelt. Jött a gent-i EB, megint Pozdnyakov, most viszonylag jól vívtam ellene, de amikor meg tudtam volna fordítani az asszót, mindig tudott újítani valamit. Tizedik lettem végül. A csapat most egész jól muzsikált, de az ukránok kifogtak rajtunk megint, a végén hatodikok lettünk, ami azt jelentette, hogy a kvalifikációs ranglistán, ahol négy közt kellene lenni az olimpiai részvételhez, tizennegyedik helyen álltunk…”

Az októberben bravúrosan megszerzett világbajnoki címnek és az azt követő remek Világkupa-szerepléseknek köszönhetően a második helyre kerültek.

„A magyar csapat jelenleg a második pozíciót foglalja el a ranglistán, de azt tűztük ki célul, hogy megelőzzük a franciákat, elsők legyünk az olimpia előtt, ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy már négy közöttt vagyunk Pekingben” – írja Nemcsik Zsolt internetes naplójában.



A Nemcsik Zsolt, Decsi Tamás, Lontay Balázs, Szilágyi Áron összetételű együttes kalandosan állt össze. Nemcsik Zsolt a legrégebbi tagja a válogatottnak, később Decsi Tamás csatlakozott, két éve pedig az akkor 22 éves junior világbajnok Lontay Balázs. A 18 éves tehetség, Szilágyi Áron közvetlenül a később megnyert világbajnokság előtt, Lengyel Balázs betegsége miatt kapott meghívót, és ezt a négyszeres olimpiai bajnok Pozdnyakov legyőzésével meg is hálálta, vb-aranyhoz segítve ezzel a magyar kardcsapatot.

Szenzációsan szerepelt a megfiatalított együttes, a döntőben a franciák ellen a Nemcsik Zsolt–Julian Pillet asszó előtt még hét tussal vezettek (40-33), így szinte biztosnak tűnt az aranyérem, azonban Pillet fantasztikusan vívott, és kiegyenlített Nemcsik ellen (42-42).

A magyar kardozó azonban ekkor is higgadt tudott maradni, újra előnyt szerzett, és 44-43-nál olyan találatot vitt be, amely után a zsűri hosszasan tanakodott, hogy kinek ítélje a találatot, de végül úgy döntöttek, hogy Nemcsik vitte be a tust.



A sikert a közvélemény is értékelte, és 2007-ben a sportújságírók az Év csapatának választották a kardválogatottat.

"Nem kis bravúr ez – mondja Decsi Tamás, miután letudta a délelőtti edzést a Nemzeti Sportcsarnokban. – Korábban nem sikerült ezt a címet megszereznie olyan nagy elődöknek sem, mint az 1988-ban olimpiai aranyat szerző Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence fémjelezte együttes. Az idén reméljük megint esélyesek leszünk, persze tudom, hogy a jégkorongozók feladták a leckét, de egy olimpiai éremmel alighanem felvennénk a versenyt velük az Év csapata címért zajló vetélkedésben."



Természetesen a kardvívás az olimpia alatt a legnépszerűbb, viszont az, hogy utána mennyire lesz érdekes például a szponzorok számára a sportág és ezzel együtt a válogatott, az kérdéses.

Nemcsik Zsolt augusztus 15-én, az olimpia idején lesz 31 éves. Athén olimpiai ezüstérmese amondó: ha jól sikerül az olimpia azért, ha nem, akkor azért nem vonul vissza...