A magyar kapcsolat

A sportágat ismerők egyelőre még csak ízlelgetik: Jörgen Persson a Lombard-BVSC játékosa.

Még most is hihetetlenül hangzik, pedig immár tény, ugyanis a játékos tegnap délelőtt aláírta szerződését, amely egy évre a magyar bajnokhoz köti.

„Arra még nem volt időm, hogy a csapat csarnokát megnézzem, de már felkészítettek a várható sokkra – jegyzi meg a 42 esztendősen is a világ élvonalába tartozó asztaliteniszező, aki jó barátjával, az ugyancsak legendás Jan-Ove Waldnerrel együtt a sportág utóbbi három évtizedének egyértelműen meghatározó alakja volt. – De nem feltétlenül az a lényeg, hogy milyen körülmények között játszunk, ennél sokkal fontosabb az eredmény. Márpedig amellett, hogy a bajnokságot ismét megnyerjük, a Bajnokok Ligájában is szeretnénk minél tovább jutni.”

A norvég feleségével és három gyermekével Oslóban élő Persson a jelek szerint tehát nemcsak nagyszerű asztaliteniszező, hanem kiváló diplomata is, sőt az udvariasságával sincs gond: mosolyogva, magától értetődő természetességgel mondja az ilyenkor szinte kötelező sablonokat a kedves magyarokról, a jó ételekről, no meg fővárosunk szépségéről. Ez utóbbit talán még komolyan is gondolja, elvégre az egyik Duna-parti szálloda jóvoltából a folyóra és a budai várra néző lakosztályban töltheti majd budapesti mindennapjait. Márpedig ebből jócskán lesz, ugyanis a tervek szerint a BL-meccsek előtt öt-hat nappal jön majd Magyarországra, sőt a legfontosabb bajnoki találkozókon is játszik, vagyis összességében biztosan több mint harmnic napon keresztül élvezheti a pompás kilátást.

Persze gyaníthatóan nem ezért szerződött a LombardBVSC-hez, s még csak nem is a pénzért, a szegény magyar klub ugyanis képtelen megfizetni: mivel az első csapat költségvetése évi 35 millió forint – ebben az összes játékos fizetése, az utazások és az egyéb költségek is benne foglaltatnak –, könynyen kiszámolható, nem az itt keresett forintokból gazdagodik meg.

De vajon akkor mégis miért igazolt a Szőnyi útra?

A megoldást – mint sok más esetben – a kapcsolatokban kell keresni. A Norvégiában élő magyar származású üzletember, Pirisi István amellett, hogy a mai napig pingpongozik, sőt veteránversenyeken indul, Jörgen Persson családi jó barátja. Az ő közbenjárására mindenképpen szükség volt, miként fontos szerepet játszott a megállapodás tető alá hozásában az ugyancsak magyar ajkú Igor Kubát, aki Szerbiából indulva telepedett le Svédországban.

Ahogy mondani szokás, kettejük nélkül semmiképpen sem jöhetett volna létre a megállapodás.

„Jan-Ove egy kicsit meglepődött, amikor elmondtam neki, hogy a BVSC-hez szerződöm, de mivel ő is pontosan tudja, mekkora hagyományai vannak a sportágnak Magyarországon, nem féltett, sőt sok sikert kívánt – meséli, amikor a nagy barát, Waldner kerül szóba.

– Miután az ő csapata is indul a Bajnokok Ligájában, még az sincs kizárva, hogy egymás ellen játszunk majd, ha viszont nem sorsolnak össze bennünket, talán egyszer eljön megnézni, hogy megy a sorom Budapesten.”

Mindenekelőtt azonban Pekingben kell szurkolnia cimborájának, ugyanis Persson – zsenialitására mi sem jellemzőbb – 42 esztendősen is kvalifikálta magát a nyári játékokra, ami azt jelenti, hogy amióta a sportág szerepel a műsoron, azaz 1988 óta a svéd egyszer sem hiányzott, s immár a hatodik olimpiájára készül. Ez önmagában is bravúr, de azt se felejtsük el, hogy mindannyiszor selejtező nélkül, tehát a világranglistáról kvalifikálta magát. Igaz, az idén valóban csak hajszálon múlott: mindössze egynegyed ponttal előzte meg a másik nagy öreget, a belga JeanMichel Saive-et.

„Nagyszerű érzés, hogy ott lehetek Pekingben, s remélem, nem akadok össze Jakabbal, de ha így lesz, már most előre elnézést kérek tőle, mert legyőzöm – mondja cinkos mosollyal az arcán. – Hallottam, hogy ő most Franciaországba szerződik, ezért nem leszünk csapattársak, de itt van Zwickl. Őt ismerem, tudom, hogy jó játékos, biztos vagyok benne, hogy remek csapatot alkotunk majd, miként abban is, hogy a rutinommal és a tudásommal segítségére leszek a BVSC fiataljainak.”

S ha már szóba került az ősztől a francia Levallois színeiben játszó Jakab János, érdemes megemlíteni, hogy tulajdonképpen neki (is) köszönhetjük Perssont. Amikor ugyanis néhány hónappal ezelőtt a 21 éves válogatott játékos bejelentette, hogy elfogadta a franciák ajánlatát, a Lombard-BVSC-nél azonnal „válságstábot” hívtak össze, mert nyilvánvaló volt, a megmaradt csapattal nincs esély a Bajnokok Ligájában, s ha már igazolni kell, úgy döntöttek, megpróbálnak egy igazi világsztárt a Szőnyi útra hozni. A merésznek tűnő vállalkozás első körében Waldnernél próbálkoztak, de mivel neki élő szerződése van, megszerezték Persson telefonszámát, még aznap este felhívták, s a vonal túlsó végén maga a játékos jelentkezett. „Van még másik három ajánlatom, de küldjék el az önökét is, és majd meglátom” – hangzott az akkor még csak reményt keltő válasz. Aztán jött Pirisi István, jött Igor Kubát, a magyar kapcsolat, és a többit már tudjuk.

A világsztár megérkezett.