Lipcsei Péter az etalon

Meddig marad?Meddig marad?

Az utolsó forduló után indulok vissza Angliába – mondta Bobby Davison.

Akkor ennyi volt?

Félreértett. A Baktalórántháza elleni meccs után szabadságot adok a futballistáknak, és így én is hazautazom néhány napra, hogy beszéljek játékosügynökökkel, és persze hogy a családommal is pihenjek egy kicsit.

Az ősztől újra munkába áll?

Az ősztől?! Már június végén elkezdjük a felkészülést a következő szezonra. Rengeteg dolgom lesz, hogy olyan körülményeket teremtsek, amelyek a megfelelő munkához elengedhetetlenek.

Felcsigázott.

Vannak olyan esetek, amelyeket el sem hinnének Angliában.

Hallgatom.

Nem gondoltam, hogy házirendet kell majd összeállítanom egy futballcsapatnál. Azután, hogy egy-egy, a keretből kimaradó játékos a meccsnapon úgy toppant be az öltözőbe, mintha strandra menne, kénytelen voltam előírni, minden futballista köteles az együttes szerelésében megjelenni a találkozókon – ha játszik, ha nem. A másik, ami megdöbbentett: a labdarúgók nem készítenek írásos beszámolót sérüléseikről, nem jegyzik fel, miért hagynak ki gyakorlást. Angliában pedig ez a szokás. Én tudni akarom, ki miért és mikor megy orvoshoz.

Szóval vasszigor lesz a Ferencvárosnál.

Ugyan már! Ezek a profi világban alapkövetelmények. Sok minden működik másképpen Magyarországon, mint külföldön. Például sokan felkapták a fejüket, hogy Lipcsei Pétert kihagytam a Tuzsérra utazó keretből, s jöttek a különféle spekulációk. Pedig semmi különös nem történt, mindössze – mivel tudtam, hogy másnak adok lehetőséget a helyén – nem akartam hosszú, fárasztó útnak és egy rozzant szállodában eltöltött éjszakának kitenni a játékost, majd a cserepadra ültetni. Azt gondoltam, legyen két napot a családjával. Ez nálunk otthon így szokás.

Ha már szóba hozta Lipcsei Pétert: tényleg befellegzett az idősebbeknek?

Ez – már bocsánat – hülyeség. Azt szeretném, ha a jövő Fradija tapasztalt és fiatal labdarúgókból állna. És hogy cáfoljam a feltevést: a héten az egyik edzésen egymás közötti játék volt a program, és Csató Sándorral azt beszéltük, hogy az idősebb generáció, Vincze Ottó, Mátyus János, Vasas Zoltán, Lipcsei Péter, Paul Shaw, Dragóner Attila kimagaslik a mezőnyből. Éppen ők azok, akik eltöltöttek néhány évet légiósként, és ez a titok nyitja. A külföldön töltött időszak látszik a mentalitásukon.

Mi a gond a fiatalokkal?

Edzői elvem, hogy az öltözőben mindenkinek azonos bánásmód jár, de a futballisták természete más, ezért külön-külön is foglalkozni kell velük. Néhány fiatalnak elkél a bátorítás, a biztatás a hibák után. Amíg például Lipcsei Péterre elég ránézni, Deme Imrét, Bartha Lászlót vagy Fitos Lászlót olykor pátyolgatni kell. Ezek az ifjú tehetségek nem olyan körülmények között nőttek fel, mint mondjuk a hasonló korú angol labdarúgók.

Mi a legnagyobb eltérés?

Rengeteg meccset láttam az elmúlt hónapokban – az élvonaltól az alsóbb osztályú összecsapásokig –, és az tűnt fel, hogy Magyarországon nincsenek rákényszerítve a játékosok a gyors döntésre. De a hozzáállás terén is fejlődni kell. Megint Lipcsei Pétert említem meg, aki Jászberényben a kilencvenedik percben hetven métert sprintelt hátra. Oda is mentem a cserepadon ülőkhöz, és mondtam nekik: ez a profizmus. De több fiatalban ott a lehetőség, s állítom, ha Fitos László kihozza magából a maximumot, ha becsülettel elvégzi a munkát, amelyet kérek tőle, válogatott lehet belőle.

Az idei, mondhatni kudarccal felérő évad után mi lesz jövőre?

Feltétlenül erősítenünk kell, és az anyagi feltételek meglesznek a munkához. Négy minőségi támadóval szeretném elkezdeni az idényt, ezért Paul Shaw mellé keresek még három csatárt. Kötelező ugyan a feljutás, de a legfontosabb, hogy tükörbe tudjanak nézni a játékosok a meccsek után. Van egy történetem: Leedsben úgy tartják, ha felkérnének egy törzsszurkolót, segítse ki csapatát, és álljon be egy bajnokira, a drukker akkora megtiszteltetésnek venné ezt, hogy kihajtaná a tüdejét. Na, nálam minden labdarúgónak úgy kell küzdenie, mint ha szurkoló lenne.