Kovács Zoltán lőtt két gólt

„Apa, kezdődik!” Kisfiú rángatta türelmetlenül édesapja kezét. A lila mezbe öltözött kissrác – kiszabadulva az atyai szorításból – szaladt az újpesti hátsó műfüves pálya szélére, majd amikor odaért, előrefurakodott a pályát körülálló szurkolók között: sokan voltak kíváncsiak az újpesti, bocsánat, már győri Kovács Zoltán búcsúztatására. Azaz jobban mondva köszöntésére, hiszen a lila drukkerek még most sem hajlandók elfogadni, hogy egyik kedvenc játékosuk a következő szezonban már nem az Újpest futballistája lesz. A szervezők, vagyis a szurkolók a búcsú kifejezést hallani sem akarták ezen a napon. Mindenesetre a Szusza Ferenc Stadionban lila-fehér, Kovács Zoltán feliratú mezbe öltözött mindenki; az még csak természetes, hogy a szurkolók, a pályára lépő régi sztárok, az Újpestért rajongó gyerekek és a „pótkocsiként” kirángatott barátnők is újpesti mezt húztak magukra, ám hogy a büfés és az egyik újpesti helyi járat buszsofőrje is lila-fehér mezben furikázza szombaton a közönséget, már jelzi, hogy Kovács Zoltánt valóban rengetegen szeretik a negyedik kerületben.

A szurkolók kitettek magukért, egy könyvet teleírtak jókívánságokkal, amelybe a meccs előtt mindenki belelapozhatott, és akinek kedve volt, papírra vethette gondolatait. Nem sok hely maradt üresen benne.

Igazi fesztiválhangulat volt egyébként a stadionban: a büfé előtt lila párnákkal díszített sörpadok, sült hús illata, az üvegfalon pedig tucatnyi kiragasztott újságcikk: tíz év, 249 meccs és száz gól összefoglalója. Tudósítások, interjúk, képek, rövidke vélemények.

Aztán amikor az a türelmetlen kisfiú az oldalvonal mellett elfoglalta helyét, máris felcsendült a régi nóta: „Lőj egy gólt, Kovács Zoli lőj egy gólt!”

És Kovács Zoli lőtt is – kettőt. Egyet lilában a fehéreknek, egyet fehérben a liláknak. Jó volt nézni, ahogy a régi újpesti labdarúgók a mérkőzés minden egyes pillanatát élvezték: a sörpocakot eresztő Eszenyi Dénes, a még mindig villámgyors Fekete László, a karmesteri pálcát ezúttal is magához ragadó Véber György és a tankszerűen romboló Kardos József mellett szinte mindenki felcsillantott valamit régi tudásából. Koszta János nem hazudtolta meg önmagát, kapusként többször is kiszámíthatatlan cselezésbe bonyolódott, Kozma István pedig a félpályáról emelte a lécre a labdát.

A találkozót a lila pólós csapat nyerte meg 4–2-re, a lefújást követően pedig az újpesti szurkolók beözönlöttek a pályára, hogy készítsenek egy utolsó(?) fotót kedvencükkel.

„Minden várakozásomat felülmúlta ez a találkozó – mondta a lefújást követően meghatódottan Kovács Zoltán. – Nem gondoltam, hogy ilyen sokan kijönnek a meccsre, hiszen ebben a jó időben nyugodtan a Balaton partján is tölthett é k volna idejüket. Sok újpesti legenda is itt volt, és büszkén mondhatom, remek volt újra együtt játszani velük: a meccs alatt a meghatódottságtól többször is a hideg futott végig a hátamon.”

Kovács Zoltán elbúcsúzott Újpesttől. Új feladat vár rá: gólt kell lőnie zöld-fehérben, a Győri ETO szerelésében.