Valódi holt idény

Holt idény.

Az időszak, amikor szinte semmi sem történik a futballban. Pedig az elmúlt években hozzászoktunk, éppen ekkorra datálhatók a legnagyobb botrányok, a klubtulajdonosok, edzők és játékosok ekkor szolgáltatják a legtöbb témát a sajtónak.

Ehhez képest a mostani holt szezon tényleg teljesen holt.

Telnek-múlnak a hétköznapok, a csapatok zöme nyugodtan készül a 18 nap múlva rajtoló bajnokságra: akad, amely a közeli Ausztriában, a másik a stadion hátsó edzőpályáján, és van olyan, amelyik kisebb magyarországi településen találta meg az ideális helyszínt arra, hogy elbújva a kíváncsi szemek elől, csendben, rendben, nyugalomban készüljön fel a következő évadra.

Amíg az elmúlt évek holt szezonjaiban szinte minden napra jutott valami botrány, szappanopera hosszúságúra nyúló negatív téma, most fukarak velünk a klubok.

Sehol egy jó kis szaftos pletyka, nincs bundaügy, az élvonalból nem zártak ki egyetlen csapatot sem (de még a megye egyből sem...), a kispadon nem váltják egymást kétnaponta az edzők, és még Diósgyőrben is csak egy csapat készül a következő idényre.

Unalmas lett a magyar futball?

Maradjunk annyiban: más lett a holt szezon.

Ülünk a számítógépek előtt, törjük a fejünket a témákon, vajon mivel tölthetnénk meg a másnapi újságot. Nincs könnyű dolgunk, a holt idény most egyáltalán nem hozza a megszokott eseménydömpinget.

De vajon mi lehet ennek az oka? Futballunk előrelépett, vagy csupán a véletlen műve? Détári Lajos az elmúlt években többször is nehéz helyzetbe került a nyári szünetben: 2004-ben Diósgyőrben két hétig érezhette magát a csapat vezetőedzőjének, 2007-ben Sopronban Vízer László Máriusz rövidebb ideig őt is megbízta az együttes szakmai munkájának irányításával. A 61-szeres válogatott futballista megélt már ezt-azt, szerinte a mostani nagy nyugalomnak a klubtulajdonosok átgondoltabb viselkedése lehet a legfőbb oka.

„Beállt egyfajta egyensúly labdarúgásunkban – véli a június eleje óta Siófokon dolgozó Détári Lajos. – A mezőny első feléhez tartozó csapatok edzőtáborokba utaztak, különösebben nagy igazolások nélkül tudják le a holt szezont, a kisebb csapatok vezetői pedig rájöttek, alacsonyabb költségvetésből gazdálkodva is lehet rendet és fegyelmet tartani. A fizetések normalizálódtak, nincsenek anyagi viták, így a botrányok is a háttérbe szorultak. Talán csupán szegény Kovács Zoli újpesti száműzése jelentett kivételt, de azért én is tudnék néhány tippet adni. Érdemes lenne mondjuk utánajárni, miként fordulhat elő, hogy a Ferencvárosnál Bobby Davison háromórás edzéseket vezényel a játékosoknak. Biztos vagyok benne, ha ezt magyar szakember csinálná, az egész magyar sajtó a torkának ugrana.”

Ha már Ferencváros...

Lipcsei Péter megannyi holt idényt megélt már, volt része jóban, rosszban. Az elmúlt évek botrányai közül neki természetesen a zöld-fehérek kizárása volt a legfájóbb. A Ferencváros csapatkapitánya meglehetősen lehangoló magyarázatot adott a mostani szürkébb nyári szünetre, szerinte a magyar futball kezd egyre érdektelenebbé válni.

„Ne áltassuk magunkat: a magyar foci lett gyengébb – mondta a 36 éves Lipcsei Péter. – Az élvonal és a másodosztály színvonala is nagyon viszszaesett, egyre kevesebb az olyan játékos, akiről érdemes lenne írni, aki témát adna a sajtónak. Nálunk, a Fradinál nyolc-tíz olyan játékos is van, aki összetehetné a két kezét, hogy magára húzhatja a klub zöld-fehér mezét. Tíz évvel ezelőtt esélyük sem lett volna a csapat közelébe érni. Persze biztos más együteteseknek is megvannak a maguk problémái. Maradjunk annyiban: nem biztos, hogy érdem ez a mostani unalmas szünet.”

Ebben is, abban is van igazság.