A válogatott buszát is örömmel vezetné

Vágjunk a közepébe: ki most a legjobb magyar kapus?Vágjunk a közepébe: ki most a legjobb magyar kapus?

Nem provokatív kérdés ez egy kicsit? – lepődött meg egy pillanatra Rabóczki Balázs.

Csak azért kérdezem, mert sokak szerint még mindig ön...

Magamról se pró, se kontra nem szeretek beszélni. Maradjunk annyiban, sok jó kapus van ma Magyarországon. Illetve pontosítanék, a legjobbak már külföldön védenek. Nagyra becsülöm azokat, akik külföldön karriert futnak be, akik légiósként elismert emberek lesznek.

Ön az volt, nem?

Bizonyos szempontból igen. Leszámítva, hogy azért sajnos akadtak rosszabb periódusok is az életemben.

Szóval akkor: Rabóczki Balázsnak helye van a válogatottban, vagy sem?

A bővebb keretben mindenképpen. Tisztában vagyok vele, hogy a válogatottnál csak az jöhet számításba, aki a klubjában rendszeres játéklehetőséghez jut, pláne, ha kapusról van szó. Az elmúlt évben éppen ezért eszembe sem jutott a nemzeti csapat, nem játszottam, így nem voltam használható. Most viszont igen.

Bizakodó?

Már csak azért is, mert amikor legutóbb a válogatott a görögök elleni meccs előtt kapushiányban szenvedett, Szekeres Tamás technikai igazgató felhívott, hogy nem érnék-e rá. Akkor tisztelettel el kellett utasítanom a meghívást, hiszen éppen akkor költöztem haza, ráadásul csapatom sem volt. Viszont nyomban hozzátettem: amint rendeződik a sorsom, bármikor a válogatott rendelkezésére állok. Ha kell, a vizeskulacsokat töltögetem, ha kell, a buszt vezetem.

Igaz, hogy mindenképpen haza akart jönni?

Vagyok annyira önkritikus magammal szemben, hogy tudjam: holland középcsapat kispadjáról nehéz előrelépni.

A család mire szavazott?

Közösen döntöttünk. A párom pontosan tudja, hogy ha valahol nincs meg a komfortérzetem, ha valahol a hétvégéken nem állhatok a kapuba, ott sokáig nincs maradásunk. A Vitesse-nél nem is volt. Úgy voltam vele, inkább visszatérek Magyarországra, újból bizonyítok, újból felépítem a karrieremet...

...aztán pedig újból irány külföld?

A hosszú távú tervek között talán az is szerepel. Harmincévesen a legjobb korban vagyok, kapusként kifejezetten fiatalnak számítok. De most az a legfontosabb, hogy végre hétről hétre védjek, hogy minél tovább jussunk a Honvéddal a nemzetközi kupában, a bajnokságban pedig megcélozzuk az aranyérmet.

Azt mondja, hogy a bajnoki címért is harcban lehet a Honvéd?

Az elmúlt évben Hollandiából már figyelemmel kísértem a magyar bajnokságot, a televízióban több itthoni meccset is láttam, ezek alapján mondhatom: kiegyensúlyozottabb lett a magyar futball. Lehet, hogy mások nem így látják, de szerintem tényleg megmozdult valami. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján pedig nyugodtan kijelenthetem, hogy a Honvéd is harcban lehet a bajnoki címért.

A nyár legjobb igazolásának tartják. Volt olyan magyar csapat, amelyik nem hívta?

Ha arra kíváncsi, hány csapat keresett meg, a két kezemen sem tudnám megszámolni az ajánlatokat. Konkrétumokról viszont csupán három klubbal, a Ferencvárossal, a Győrrel és a Honvéddal tárgyaltam.

Mi döntött végül a kispestiek mellett?

Az, hogy ennek a klubnak a jövőképe találkozott leginkább az enyémmel. Nem púderezésből mondom, de a Honvédnál tényleg remek körülmények vannak, a klubvezetőség mindent megtesz a nyugodt munkáért, és a csapat is sikeres lehet az elkövetkező néhány évben. Nekem pedig a leginkább erre van most szükségem ahhoz, hogy újra válogatott legyek.

Hamar befogadták?

Csak azért, mert akik jól ismerik, állítják: ön nem egyszerű eset...

Erről a páromat kellene megkérdezni. Ha tizenkét éve velem van, csak nem lehetek annyira elviselhetetlen. Egyébként osztom az ismerősök véleményét, tényleg nem vagyok könnyű eset. Mentségemre szóljon, hogy a kapus teljesen külön egyéniség a futballban, csak önmagára számíthat, ezért talán bizalmatlanabb mindenkivel szemben. Flúg nélkül nincs jó kapus. Reménykedem is, hogy sokáig mutogatnak még rám: nézd már, ott van az a lökött Rabóczki.