Kozmann György párja, a két szeres olimpiai bajnok kenus, Kolonics György kedd délelőtt edzés közben elhunyt, és a versenyző nem csak párjától, közeli barátjától búcsúzott el. A tragédia feldúlta a kajak-kenus társadalmat, a társa életéért küzdő Kozmann pedig teljesen összetört, így érthetően kérdésessé vált pekingi szereplése is. Az MKKSZ vezetősége és Angyal Zoltán szövetségi kapitány a világbajnokra és edzőjére bízta a döntést, elindulnak-e az augusztus 8-án kezdődő játékokon.
Nos, Kozmann és Ludasi péntekre meghozta a döntést: vállalják a pekingi megméretést. Kozmann György, aki pszichológus segítségével igyekszik feldolgozni a tragédiát, 1000 méteren csepeli csoporttársával, Kiss Tamással teszi vízre a hajóját az olimpián.
Hogy miért döntött így a versenyző?
„Az azonnali sokkhatás miatt először minden lehetőségtől elzárkóztam. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, Koló mit tett volna. Biztos vagyok benne, hogy továbbment volna, és nekem is ezt tanácsolná. Én pedig fejet hajtok e kívánság előtt. Ezt a döntést tulajdonképpen sokan hoztuk meg: jómagam, edzőnk és a Kolóhoz közel állók, barátok, sőt Koló is benne van. Sokan bátorítottak, erőt adtak, támogattak. A társam kiválasztásakor szakmai szempontok nem motiváltak, inkább az emberi oldal. El se tudtam volna képzelni, hogy ebben az állapotban most különféle társakat próbálgatunk. Olyan párt szerettem volna, akit Koló is elfogadott volna, és tudom, hogy kedvelte Tamást. Remélem, a felkészülés, az edzések is segítségemre lesznek a tragédia feldolgozásában, mert nagyon nehezen viselem. Sok mondanivalóm lenne Kolóról, az emlékekről, de nincs itt ennek az ideje, egyelőre nem tudok, és nem is akarok erről beszélni” – nyilatkozta a szövetségi sajtóközleményben Kozmann, aki megkeresésünkre elmondta: azért választották az 1000 métert, mert ott nagyobb esélyt látnak a jobb szereplésre – bár az eredményesség ebben a szituációban másodlagos.
„Most teljesen más célok motiválnak, teljesen más gondolatok foglalkoztatnak, és úgy érzem, Tamással méltó módon adózhatok Koló emlékének az olimpián” – mondta Kozmann György. Kiss Tamás, aki 2004 ősze óta készül a Ludasi-csoportban, 2005-ben C–1-ben a szegedi ifjúsági világbajnokságon indult először nagy nemzetközi versenyen, az idei első olimpiai válogatón pedig párosban második helyezést ért el Csabai Edvinnel. Angyal Zoltán szövetségi kapitány szerint csendes, visszahúzódó, némiképp Kolonics Györgyhöz hasonló mentalitású versenyző. (Kolonics húszévesen, Barcelonában szerepelt először olimpián – Kiss is hasonlóan fiatalon, 21 esztendős korában mutatkozhat be Pekingben.) „A napok múlásával egyre nehezebb és nehezebb megélni, hogy Gyuri nincs többé – mondta Ludasi Róbert. – Fájó döntést hoztunk meg, amit még szomorúbbá tett, hogy az idő szűke miatt a tragédia másnapján már foglalkoznunk kellett ezzel a kérdés sel.
Sokat beszélgettünk az alternatíváról Kozmann Gyurival, és úgy határoztunk, hogy menni kell tovább – sajnos Koló nélkül.
Most lelkileg Kiss Tamásra is nagy teher hárul, ám neki nem Kolonics Györgyöt kell helyettesítenie, hanem Kiss Tamásnak kell lennie abban a hajóban. Ez az olimpia neki, nekünk egészen más lesz. Most már semmi sem lesz olyan, mint régen.”