Szeretjük, szeretjük az izgalmakat, az utolsó pillanatokban elért felejthetetlen magyar sikereket, de az sem rosszérzés, amikor úgy ülünk le szurkolni, hogy a verseny első pillanatától kezdve tudjuk: magyar lesz az olimpiai bajnok. Valaha Darnyi Tamás örvendeztetett
meg bennünket hasonló élménnyel úszásban – egy testhossz hátránynál sem kellett feszengenünk a széken, hogy mi lesz –, legutóbb pedig Vörös Zsuzsanna futásban. Az athéni olimpián az öttusa záró számára akkora előnyt szerzett összetettben, hogy szinte csak egy hazafutást kellett véghez vinnie, mint annak a baseballjátékosnak, aki kiüti a stadionból a labdát.
Vörös Zsuzsanna hazaért, három egyéni világbajnoki cím birtokosaként a női öttusázás és önmaga második olimpiáján győzni tudott. Négy évvel idősebben és négy évvel rutinosabban vágott neki a játékoknak Athénban; az volt már az olimpia előtt is a terve, hogy akkora előnyt szerez a futásra, amekkorát nem lehet behozni. Lövészetben 180 körnél többet akart lőni, lett belőle 182. A vívásban húsz ellenfelét akarta megverni, egy híján összejött, úszásban 1200 pontot szeretett volna elérni, ezt majdnem százzal túlteljesítette. És jött a lovaglás, a vízválasztó. Nála – állítják egyhangúlag az öttusa szakértői – ezen múlik szinte minden. Ezer pont feletti eredményt akart, 1124 jött össze, a riválisainak kevesebb, így a hátát sem láthatták futás közben.
Vörös Zsuzsanna megint négy évvel idősebb és rutinosabb lett. De amíg Athénban 27 éves volt, ami az öttusázó számára a csúcsteljesítményhez ideális, most 31. Mégis képes „csúcsra járatni” magát. Érdemes felidézni a júniusi országos bajnokságon látott Vörös Zsuzsannát. Az ob ugyan nem az olimpia, de a vívást kivéve a többi versenyszámban nem annyira a vetélytársaival, inkább önmagával küzd az öttusázó. Úgy vágott neki a fehérvári versenynek, hogy előtte az edzője két hétig nem is látta, a balul sikerült világbajnokságot pihente ki, miközben betegség réme gyötörte, és a verseny előtti napon gyomortükrözésre kellett mennie. E vizsgálat negatív eredménye dobta fel igazán, de másnap kora reggel mégiscsak úgy kellett