Hétfő esti tortúra, csakis baráti alapon

Vasárnap felkerekedett a férfi válogatott, és elrepült Zaragozába, hogy megmérkőzzön a világbajnok Spanyolországgal. Idegenben, éhgyomorra, hiszen amíg az amúgy is jóval erősebb ellenfél a csúcsra járatás időszakánál tart, a mieinknek ez az első nemzetközi mérkőzésük az idén... Meglepetést aligha szereznek Gasolék ellen – közhely, de tényleg csakis a tisztes helytállás lehet a cél, és Mészáros Lajos szakmai igazgató is egyetért: „Amióta eldőlt, hogy megyünk, gőzerővel készítjük elő a túrát, és a lehető legtöbb információt próbáljuk megszerezni a spanyolokról. Szombaton például átjött hozzám Velencére Dávid Kornél, és nagyon sok hasznos észrevételt osztott meg velem a játékosokról, hiszen mindegyikük ellen játszott, sőt belenéztünk az argentinok elleni meccsükbe is. Nagyon fontos, hogy megmaradjon a csapat tartása, és bármi lesz az eredmény, építkezni tudjunk belőle. A spanyol közönség is azt szereti, ha egy együttes küzd, és csúszik-mászik a labdáért...”

Alighanem az argentinok is ezt tették szombat este, mégis csúnya vereségbe szaladtak bele: 87–62 lett a vége a spanyoloknak, hiába tüsténkedett a pályán bizonyos Carlos Delfino, Emanuel Ginóbili, Andrés Nocioni, Fabricio Oberto és Luis Scola... Vagyis NBAsztárok sora ide vagy oda, laza 25-öst vert a világbajnok az olimpiai bajnokra – merthogy a sportág két legnagyobb világversenyének címvédője csapott össze Ourensében. A kissé tán öregedőfélben lévő dél-amerikaiaknak különösen az utolsó negyedben gyűlt meg a bajuk vendéglátójukkal, illetve most már a mi vendéglátónkkal: annak a tízperces szakasznak 25–7 lett a vége, tehát a hajrában sem várhatunk kíméletet, szó sem lehet lazításról Spanyolország részéről akkor sem, ha már eldőlt az összecsapás. Márpedig addigra jó eséllyel el fog dőlni, hacsak nem jön be minden a mi kosarasainknak úgy, ahogy mondjuk bejött vasárnap a férfi pólósoknak az oroszok ellen, de az ilyen ihletett nap ritka, nagyon ritka.

Maradjunk annyiban, hogy ha netán 20 alatt megúsznánk, már világszenzáció lenne...

A magyar győzelemmel valószínűleg vagyonokat lehetne nyerni a fogadóirodákban, pedig lenne miért törlesztenünk: eddig hatszor mérkőzött meg egymással a két válogatott az erősebbik nem mezőnyében, és mind a hatszor kikaptunk, legutóbb 1999. június 21én a franciaországi Eb-n, amikor 84–75-re nyertek Alberto Herrerosék. Annak a meccsnek a szereplői közül most egyedül Sitku Ernő lehet ott a parketten... Az akkor betegen a kispadon ülő Németh Istvánnak viszont remek alkalma nyílik arra, hogy eladja magát az ACBligába, ami a hírek szerint feltett szándéka, mert kikötötte ügynökének a legutóbbi újvidéki kaland után, hogy kizárólag Spanyolországban vagy Olaszországban keressen neki csapatot – természetesen első osztályút. Lóránt Péter más úton juthat el az ibériai élvonalba: ő már jó ideje a második ligás Burgos alkalmazásában áll, amelynek nem titkolt célja a feljutás.

Most sokat tehet ázsiója növeléséért, de ez a lehetőség mindenki előtt nyitva áll.