Eddig száz százalék: minden magyar egység döntőbe jutott

„Az volt a taktikánk, hogy az első 500-at egy kicsit lazábban, olyan jólesően megcsináljuk, hogy azért meglegyen a hajónak az a jó futása, ami kell, féltávnál pedig indítunk egy nagyot. Akkor fel is jöttünk a mezőnyre, és hárman együtt el is léptünk a többiektől, az utolsó 200-on pedig beleadtuk, ami maradt. Az időjárás nem kedvezett nekünk, balos szél van, én jobbos vagyok, plusz erőfeszítésbe került, hogy egyenesben tartsam a hajót. Jobb szélviszonyok között tudunk még egy kicsit gyorsabban is menni – értékelt Kiss. – Otthon azt mondtuk magunknak, ha már döntőbe kerülünk, maximálisan elégedettek leszünk. Most egy nagy kő esett le a szívünkről, és már teljesen felszabadultan tudunk odaállni a döntőre.”

„Jóval jobban éreztük magunkat ebben a versenyben, mint az előfutamban. Azt egyébként magamra vállaltam, bevallottam a Tamásnak, hogy ha van egy B variáció, én mindig azt választom. Az A lett volna az, hogy az előfutamból jutunk tovább, a B pedig ez. Nekem kell a feszültség, a tét ahhoz, hogy neki tudjak feszülni. Ez most be is jött – nyilatkozott Kozmann. – Egyébként úgy voltunk vele, hogy jó, ha van ez a szerdai futam, mert közös versenyzésünk nem sok volt eddig, és elég szokatlan helyzet ez így nekünk. Csak jót tett nekünk, hogy kellett még menni. Öregedtem megint egy jó pár évet ezzel a mai nappal, lelkileg óriási teher volt rajtunk, hogy döntőbe jussunk. Akár itt be is fejezhettük volna, ha így történik, szerintem gyalog hazaindulok. Azt gondolom, éretten, profi versenyzők módjára álltuk a próbát. Melankolikus volt az eleje, ha mondhatjuk így, ez egy kicsit ijesztő belülről is, de előzőleg mondtam Tamásnak, hogy nagy a szembeszél, és akik nagyon bekezdenek, hamar elfáradhatnak. Erre számítottunk, be is jött.” (MTI)