Slaven Bilicnek bizonyos szempontból azért könnyebb dolga volt.
Ha a nyári Európa-bajnokságon a horvát válogatottat a negyeddöntőbe vezető szakvezetőnek motivációs mentőövre volt szüksége – zenész lévén, mellesleg –, betolta az öltözői CD-lejátszóba saját bandája, a Rawbau korongját (minden szentnek maga felé hajlik a keze, ugye…), amitől minden és mindenki a helyére került.
Herczeg András azonban csak részben „zenész”: ő is edző, csapata is van, csak az egyrészt más kategóriájú, mint a többek között Luka Modricot, Darijo Srnát is felvonultató kockás mezes alakulat, másfelől (habár Dombi Tibor speciel dobol) nem éppen klasszikus értelemben vett zenekar.
Szóval azon tanakodtunk, vajon mi szólhatott lelkesítőként a kezdés előtt a debreceni öltözőben. Munícióként eszünkbe jutott a Szörényi-rockoperából, a Kőműves Kelemenből a „Hitetlenség átka”, a Presserörökbecsüből, a Képzelt riportból a „Menni kéne…” Esküt nem mertünk volna rá tenni, hogy pusztán némi zenei placebónak köszönhetően csodát lát a nagyérdemű az Oláh Gábor utcában, hiszen a Magyar Kupa-győztesnek az UEFA-kupa-selejtező visszavágóján a két héttel ezelőtti 1–4-et kellett volna „kiigazítania” a svájci Young Boys ellen.
„Hit nélkül nem megy” – summázott a fenti mérkőzésre utalva, egyben előremutatóan Herczeg András, mellesleg arra apellálva, hogy a hátrány, azaz a „mínusz három” 30 percenként szerzett egy-egy góllal elolvasztható.
A tervet nem érhette kritika – a kivitelezést (a hátsó alakzatnak címezve) már inkább.
A debreceni klubmenedzser a kezdőcsapat kijelölésénél a tapasztalatot helyezte előtérbe, mellesleg a társaság két veteránjának, Dombi Tibornak és Kerekes Zsombornak a csatasorba állítása azt sugallta: a szakvezető komolyan gondolta, amit egy nappal korábban mondott, ergo mindent egy lapra tett fel.
„Miért várnék a behozatalukkal, teszem azt, egy órát? Addig lesznek a pályán, amíg bírják a tempót” – fogalmazott az elszántság terén világbajnoki formát mutató tréner. Kérdésnek csupán annyi maradt, hogy az edzői szándék, illetve annak a játékosok fejébe történő átültetése mire elég.
Maradjunk annyiban: balszerencsés vereségre.
Összességében: kiesésre.
Váratlan húzások terén mindamellett a Young Boys horvát származású mestere, Vladimir Petkovic sem akart lemaradni, sőt: a berni partiban a debreceni védősort többször „kiosztó” spanyol szélsőt, Carlos Varelát a szárnyai alá vette – konkrétabban a kispadra ültette.
Feltehetően egy röpke pillanat erejéig benne (és a történteket a VIP-páholyban hűvös eleganciával, szenvtelenül figyelő svájci notabilitásokban) is megállt az „ütő”: ha Kerekes Zsombor a nyolcadik perben pontosabban (vagy inkább kisebb rössel) passzol Leandro elé (akinek ennek ellenére illett volna megszelídítenie a labdát…), az első fél órára „előirányzott” mennyiségű gólt megtermelte volna a Loki.
Ehhez képest az első fél óra úgy pergett le, hogy egyetlen találatot sem láthatott az utóbbi időkben tapasztaltakhoz képest zajosabb nagyerdei publikum. A svájcit aligha hiányolta
– három perccel később akaratlanul is megkapta: az első öszszecsapáson kettőt „hintő” Marco Schneuwly igazolta sokadszor a törvényt, miszerint egy ziccermentes találkozó sem feltétlenül ér véget nulla nullával. Mindazonáltal a helyzethiány eddig tartott: Oláh Lóránt kisvártatva meg is fordíthatta volna az eredményt, ám három lehetőségéből csupán egyet értékesített, ami utóbb döntőnek bizonyult, akkor is, ha megjegyezzük: lecseréléséig a támadó a legagilisebb játékosa volt a fura mód a bekapott góltól magához térő, helyzetére ráeszmélő DVSC-nek.
Amit mellesleg később az ág is húzott: Leandro kapufája, valamint Marco Wölf védései partiban tartották a Young Boyst, amely előbb szintén egy „szabad” labda után volt eredményes, majd Czvitkovics Péter labdavesztését használta ki.
Az álmodozások kora ekkor ért végérvényesen véget, noha a debreceniekben arra még volt erő, hogy kozmetikázzanak az eredményen. Amitől Oláh Lóránt előzetesen tartott, azaz hogy a Lokinak nem lesz elég helyzete a hátrány ledolgozásához, alaptalannak bizonyult.
A lehetőség adva volt.
Csakhogy ez még a győzelemhez is kevés.
Jók: Oláh, Dudu, Leandro, ill. Wölfli, Yapi, Schneuwly
Továbbjutott a Young Boys, 7–3-mal.