Négybe juthat a negyedik

A nemrég véget érő olimpiai játékokon asztaliteniszben a kínaiak mindent vittek egyéniben, egyetlen érmet sem engedtek át más nemzetbelinek, és csapatban is csak azért lehetett másé az ezüst és a bronz, mert egy országból több együttes nem indítható. A mozgássérültek között azért nem ennyire egyértelmű az ázsiaiak fölénye, például azon a világranglistán, amelyen Csonka András a negyedik helyet foglalja el, nincs is előtte e földrészről származó versenyző. És mivel egyébként sem sokan előzik meg a saját M8-as kategóriájában, joggal táplálhatunk (v)érmes reményeket vele kapcsolatban.

Ő azonban visszafogottságra int.

„Az elsődleges cél, hogy továbbjussak a csoportomból. Utána már bármi lehet, csak menjek tovább!” – mondta már a paralimpia helyszínén, Pekingben kedden, kicsit álmosan a hosszú repülőút után. Mindössze egy órára tudott elszenderedni útközben, több mint nyolcat ébren töltött, és bár a holtponton még nem esett át, edzésre igyekezett.

De visszatérve céljához: tekintve hogy kategóriájának 16 indulóját négy kvartettre osztották, és csak az első helyezettek jutnak tovább, a terv teljesülése elődöntőt jelentene, vagyis nagyon közel kerülne az éremhez. Ez egyéniben eddig világversenyen csak a tavalyi Európa-bajnokságon jött össze neki: második lett a szlovéniai Kranjska Gorában, 25 riválist maga mögé utasítva.

Tehetsége megkérdőjelezhetetlen, valószínűleg ezért részesült abban a megtiszteltetésben, hogy 2004-ben, 16 évesen, szabadkártyával részt vehetett élete első paralimpiáján. Most már nem volt szüksége efféle gesztusra az ötkarikás részvételhez, két rangos nemzetközi verseny megnyerése vitathatatlanná tette a helyét: előbb márciusban az angliai Liverpoolban, majd májusban a lengyelországi Cetniewóban állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Csonka András nem csak ezért optimista: tökéletesen sikerült feltérképeznie ellenfeleit: „Mindenkit ismerek, mindenki játékát videofelvételekről tanulmányoztam, és ki is elemeztem őket.”

Ám arról se feledkezzünk meg, hogy a salgótarjáni születésű, de már a fővárosban tanuló, így a BVSC-ben sportoló fiatal mellett Berecki Dezső és Zborai Gyula is éremről álmodik – előbbi is fiatalon került be a sportág nemzetközi vérkeringésébe, mert már 2000-ben paralimpikon volt, míg utóbbi 46 évével maga a megtestesült rutin. Zborai Gyula, a kétgyermekes apa nyerte meg az augusztusi országos bajnokság nyílt versenyszámát is, amelyben az M6-ostól az M10-es kategóriáig indulhattak a nevezők, és a nagykanizsai illetőségű versenyző M9-esként verte végig a mezőnyt. Az sem rossz ajánlólevél számára, hogy az előző paralimpián negyedik volt egyéniben, és Csonkához hasonlóan neki is van egy Ebezüstje – 2005-ből.