Serényi új vizekre evezett

A 47 éves Serényi Tibor elképesz tő ember.

Amikor arra terelődik a szó, hogy az MTK sportolója mi mindent csinált sportolás címén kerekes székesként az evezés előtt, megemlíti a teniszt, a kosárlabdát, az atlétikát, sőt még a karatét is, természetesen túl azon, hogy úszásban annak idején milyen szép sikereket ért el. Mert bár sportága újonc a paralimpián, ő nem: úszóként 1988-ban már részt vett a nyári ötkarikás játékokon, ahonnan pontszerzőként, hatodik helyezettként tért haza, majd két év múlva az asseni világbajnokságon már ezüstérmes volt, és közben a 100 méteres mellúszásban világcsúcstartó lett. Aztán megunta az úszást, saját bevallása szerint azért, mert hiányzott neki a labda – talán amiatt, hogy amikor még súlyos kerékpárbalesete előtt egészségesen belekóstolt a versenyszerű sportolásba, vízilabdázó (is) volt.

Mostanra ismét a víz vonzásába került, és sutba vágva a labdát az evezéssel kezdett el nagyon komolyan foglalkozni. A mindössze másfél éve tartó rendszeres edzések pedig oda vezettek, hogy újra olimpikonnak mondhatja magát. Persze a lehetőség nem magától jött: kellett hozzá, hogy alig néhány hónappal a sportággal való megismerkedése után kilencedik helyet érjen el a világbajnokságon. Ez jelentette a kvalifikációt Pekingre, ahol már a legjobb nyolc közé szeretne kerülni, amihez a Bdöntő második helyét kell megszereznie.

Ha azonban az A-döntő is öszszejönne, máris az első hatban lenne, amivel minimum beállítaná eddigi legjobb paralimpiai helyezését. Ott pedig már csak nem lenne utolsó...

„A hazai bajnokságon Szegeden nemrég megjavítottam az egyén i legjobbamat, ebből még faragnom kell legalább tíz másodpercet ahhoz, hogy pontot szerezzek, de ez talán bennem van. Heti öt edzéssel készülök, ezek egyenként másfél órásak, és eleinte tizenkét kilométer volt a penzum, de most már kevesebb, emellett kézibiciklizek is úgy naponta huszonöt kilométert. Nagyjából ennyi nekem otthonról oda-vissza a Soroksári Duna-ág, ahol a felkészülés dandárja zajlott. Voltam ugyan kéthetes edzőtáborban, de amúgy nem utaztam sehova, mert nekem fontos a család, ráadásul a megszokott helyünkön, Csepelen minden feltétel adva van a jó edzésmunkához” – foglalta össze az elmúlt hetek történéseit Serényi.

Nevéhez méltóan igazán serényen készült tehát.