Vizsga 62 esztendősen

Mire számítson az a szakember, legyen akár a világ legjobbjai között emlegetett, aki idegen ország futballkultúráját próbálja meghonosítani ott, ahol mindig is az erő, az őrületes futómenynyiség dominált? A választ egyelőre nem ismerjük, de hogy az angol válogatott élére az idén januárban kinevezett Fabio Capello felettébb eredményes edzői pályafutása egyik legnehezebb vizsgája előtt áll, az biztos:

ki kell vezetnie a 2010-es vb-re a világversenyeken az 1996-os Európa-bajnokság (elődöntő) óta mellékszerepre kárhoztatott angol válogatottat.

Már ha a sorozat végéig a helyén marad.

Az olasz futballon nevelkedett tréner döntései ugyanis vitaest tárgyát képezhetnék Angliában, különösen augusztus 20., a Csehország ellen a Wembleyben kiszenvedett 2–2 óta. Először is az angol futballban mégiscsak jártas Harry Redknapp nem értette, Capello miért játszatja a jelenleg lábadozó Steven Gerrardot a középpálya bal szélén, majd Bobby Robson kérdőjelezte meg a kapitány válogatási elveit, különösen David Beckham kezdőcsapatba jelölését. Patrick Barclay, a köztiszteletnek örvendő futballszakíró pedig kimondta azt, amire tavaly novemberben, az elbukott Eb-selejtező után senki sem gondolt volna: esztétikai okok miatt visszasírja a Steve McClaren nevével fémjelzett, legkevésbé sem eredményes időszakot.

„Öt meccs jutott eddig Capellónak, és sikerült teljesen felforgatnia a csapatot. McClaren nem volt túl népszerű, de az egyébként kudarccal végződő Európa-bajnoki selejtezősorozatban sokkal jobb meccseket játszott a válogatott, sőt Capello elődje csapatával összesítésben mégiscsak legyőzte négy kettőre a Guus Hiddink irányította oroszokat. Továbbá nem emlékszem, mikor rohantak át úgy csapatunkon, mint legutóbb a csehek. Arra a következtetésre jutottam, hogy Capello számára teljesen idegen az angliai futballkultúra” – állapította meg mister Barclay.

Ennél talán nagyobb baj, hogy az angolok számára meg az olasz az.

Capello ugyanis „zsigerből” az egycsatáros játékot erőlteti – holott az eddigi öt mérkőzésén észre kellett volna vennie, játékosai nem azúrkékben futkorásznak –, arról már nem is beszélve, hogy az eredményességet jelentősen befolyásoló támadószekció igencsak vérszegénynek bizonyul(t). A Wayne Rooney, Emile Heskey, Jermain Defoe, Theo Walcott négyes együttesen 24 gólt szerzett 121 válogatott meccsen, a Michael Owen, Peter Crouch duó meg 54-et 117 összecsapáson, amit csak azért érdemes megemlíteni, mert nem az utóbbi két labdarúgó kapott meghívást a soron következő két vb-selejtezőre, hanem az előbbi négy.

„Az igaz, hogy Owen nemrégiben épült fel sérüléséből, de szerintem luxus kihagyni őt a válogatottból, mert akárhogy is nézem, így nem lesz, aki gólt rúgjon. Ha esetleg null egyre állunk majd Horvátországban, kit küld előre? Csak nehogy hiányozzon mellőle Owen” – adott hangot aggodalmának Alan Shearer, akinek a véleményére azért lehet adni.

Capello azonban van annyira hiú – (klub!)edzőként elért sikerei okán talán meg is engedheti magának –, hogy addig menjen a saját igaza után, amíg világosan ki nem derül, valójában tévedés. Abban mellesleg tényleg igaza van, hogy ítéletet legkorábban szerda este, a horvátok elleni vb-selejtezőt követően hirdethetnek felette kritikusai, mert „ez az a meccs, amely után

én lehetek a legnagyobb – vagy a leghülyébb.” ½