A fejbe rúgásért jó futballal törlesztene

Vasárnap pihenésképpen kiment a Ferencváros– Jászberény bajnokira. Sikerült feltöltődnie az NB II-es meccsen?Vasárnap pihenésképpen kiment a Ferencváros– Jászberény bajnokira. Sikerült feltöltődnie az NB II-es meccsen?

Azt hiszem, igen – mondta Juhász Roland. – Egyik legjobb barátomat, Ferenczi Istvánt néztem meg. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni, úgy végignézni a meccset, hogy hátradőlhettem a lelátón.

Ha már szóba hozta: ön szerint Ferenczi Istvánnak helye lenne a csatárhiánynyal küszködő válogatottban?

Nehéz erre válaszolnom, hiszen elfogult vagyok vele szemben. Egy biztos: Pista rugdossa a gólokat a Fradiban, és ha vasárnap nem is talált a kapuba, rendkívüli érzéke van a góllövéshez. Könnyen lehet, hogy legközelebb már ő is ott lesz a keretben.

Eltelt néhány nap a dánok elleni döntetlen óta. Csalódott, vagy inkább azt mondja, hogy becsüljük meg ezt az egy pontot?

Az utóbbi. Bárki bármit is mond, a dán válogatottat jelen pillanatban magasabban jegyzik a miénknél, és ha figyelembe vesszük, hogy a hasonló sorazatok nyitó meccsei az utóbbi években rendre rosszul sikerültek, azt mondom, becsüljük meg az egy pontot.

Annak ellenére is legyünk elégedettek, hogy a Puskás Ferenc Stadionban látott dán válogatott az utóbbi évek egyik leggyengébbje volt?

Azért annyira nem futballoztak rosszul. A találkozó elején olyan érzésem volt, mintha lenéztek volna bennünket, nem vették volna igazán komolyan a magyar csapatot, aztán az idő előrehaladtával egyre keményebben léptek oda.

Fájnak az izmai?

Valóban rengeteget kellett ütközni, de a mai futballnak ez sajátja. Állandó összecsapások, párharcok jellemzik a mezőnymunkát, a dán csatárok pedig egyáltalán nem féltették magukat. Amúgy jobban szeretem az ilyen típusú, robusztus csatárokat, ellenük könnyebb játszani.

A szombati mérkőzés előtt a védelem összetétele miatt aggódtunk, ehhez képest a hátvédsor volt a legbiztosabb csapatrészünk. Hitte volna, hogy ezúttal elöl leszünk vérszegények?

Bevallom, nem. Az utóbbi néhány meccsen rendre a kapuba találtunk. Görögországnak három, Horvátországnak egy, Montenegrónak ugyancsak három gólt lőttünk. Hátul viszont voltak problémáink, buta egyéni hibák, a koncentráció hiánya, pillanatnyi kihagyások miatt kaptuk a gólokat. Most azonban remekül összeállt a védekezésünk, és ezt nemcsak a hátvédsorra, hanem az egész csapatra értem. A középpályások is visszaléptek, jól mozogtunk együtt, kisegítettük egymást, a játék ezen része, azt hiszem, rendben volt.

Egy rövid idézet öntől: „...ha hátul sikerül kapott gól nélkül hoznunk a meccset, biztos vagyok benne, hogy győzünk Dánia ellen.”

Tévedtem. Elhiheti, engem is meglepett, hogy ilyen kevés helyzetünk volt. De ebből is csak az látszott, hogy szombaton már tétre ment a játék.

Mi lehet a recept Svédországban?

Az alap a biztonság megtartása kell legyen.

Azaz elöl továbbra is elegendő lehet az egy csatár?

Ezt nem én döntöm el. A véleményem viszont az, hogy Stockholmban az egycsatáros futball is nyerő lehet. Védekezésben továbbra is stabilnak kell maradnunk, és ha abból gyors támadásokat tudunk vezetni, nem lehet gond. A kontrákhoz mindenesetre megvannak a megfelelő játékosaink.

A svédeknek viszont egyenesen életveszélyes támadóik vannak: Henrik Larsson és Zlatan Ibrahimovic valószínűleg több gondot okoz majd a dán támadóknál...

Ebben egyetértünk. Zlatan Ibrahimovic ugyanis a világ legjobb támadója.

Fel lehet készülni belőle?

Fel, csak éppen semmi értelme. Mindig előáll valami váratlan húzással – ha az ember azt gondolja, jobbra fog cselezni, biztos balra indul el. Nálam ő a favorit a csatárok között.

Ráadásul, ahogy azt ön is tapasztalhatta, ha góllövésről van szó, semmitől sem riad vissza...

Nyilván a három évvel ezelőtti esetre céloz, amikor a svéd csatár úgy fejbe rúgott a budapesti világbajnoki selejtezőn, hogy később le kellett mennem a pályáról; egyszerre startoltunk egy labdára, és ő magasra tartott lábbal egyszerűen letaglózott. Megpróbáltam tovább játszani, de egyre erősebben fájt a fejem, és elkezdtem szédelegni is. Később a kórházban enyhe agyrázkódást állapítottak meg, azt mondták, örüljek, hogy nem ájultam el.

És mi most örüljünk annak, hogy a svédek csupán döntetlent játszottak Albániában, vagy sem?

Abból a szempontból igen, hogy óriási lesz a nyomás rajtuk. Győzelmi kényszer alatt sokkal nehezebb játszani, ha nem jön a gól, akkor egy idő után nyilván a közönség is egyre türelmetlenebb lesz velük szemben, és ez nekünk kedvezhet.

Ha most arra kérném, hogy tippelje meg a kezdőcsapatot, fel tudna sorolni tizenegy nevet?

Még a védelem összetételében sem vagyok biztos, nemhogy az egész kezdőcsapatéban. Erwin Koeman is a váratlan megoldások híve, úgy érzem, Svédországban neki is lesz valami váratlan húzása…