Kedves és könyörtelen

Kedves fickó. Nem siet, moso lyogva válaszolgat az őt faggató svéd újságírók kérdéseire, és még az sem zavarja, hogy két fotós harminc centiméter távolságból felváltva villantja vakuját a szemébe. Talán nem véletlen, hogy Henrik Larssont mindenki kedveli Svédországban. Aztán amikor a csatár már éppen elindul a csapatot szállító busz felé, barátságosan visszafordul a stockholmi Rasunda Stadion vegyes zónájában, és öt percet az őt faggató magyar újságíróra is szán.

Nem volt könnyű mérkőzés...

Nem bizony – feleli mosolyogva az őszülő hajú, ma már a Helsingborgs csapatát erősítő támadó, aki a magyarok elleni vbselejtezőn volt százegyedszer válogatott, és két gólpasszával tulajdonképpen eldöntötte a mérkőzést. – Persze manapság melyik mérkőzés könnyű? Fogadom, hogy a mostani selejtezőkörben is lesz még jó néhány meglepetés, és bevallom, örülök, hogy mi nem kerülünk az érdeklődés középpontjába.

Ez kötelezően udvarias szöveg, vagy valóban komolyan gondolja, hogy megizzadtak a magyarok ellen?

Nézze, ha egy jó erőkből álló válogatott, mint a miénk is, a meccs első húsz percében nem rúg két-három gólt, borítékolhatóan megszenved a sikerért. Ez az összecsapás is igazolta ezt a tételt: a masszívan felépített magyar védelemmel szemben sokáig a kapu közelébe sem tudtunk eljutni. Más kérdés, hogy amikor megtehettük, könyörtelenül kihasználtuk a lehetőséget. De ez természetes.

Természetes?! Egy magyar támadónak manapság három-négy helyzet sem elég ahhoz, hogy a kapuba találjon.

Látja, ez nagy baj. Mi most éppen annyival voltunk jobbak a magyaroknál, hogy a helyzeteinket kihasználtuk.

Az embernek az volt az érzése, hogy csupán kísérleteztek: új hadrend, új stílus, és mintha nem is svéd futballistákat láttunk volna, annyit passzoltak. Tegyük hozzá, ez a lazább játék nem is ment túl jól önöknek...

Nem szokás kifecsegni az öltözőben elhangzottakat, de kapitányunk, Lars Lagerbäck azt mondta: rosszabbul játszottunk, mint Albániában, ahol gól nélküli döntetlent értünk el. Persze ez most már kit érdekel? S hogy baj van az új stílussal? Két gólt szereztünk, győztünk, erővel jobban bírtuk – ki merne minket kritizálni?!

Erwin Koeman, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, azt nyilatkozta, hogy az első félidőben csak egy csapat játszotta a futballt.

Tipikus holland megnyilvánulás... Játszottam Hollandiában, évekig voltam a Feyenoord futballistája, ismerem a holland emberek mentalitását. Mindig azt mondják, amit látni szerettek volna. Én viszont üzenem Erwin Koemannak, hogy a mérkőzés nem egy félidőn át és nem is hatvan percig, hanem minimum kilencvenig tart.