Az erő sem örökkévaló

Mini iráni súlyemelő küldöttség tartózkodik hazánkban, amelynek tagja a kétszeres olimpiai, négyszeres világbajnok Hosszein Raza Zadeh. Az ólomsúly azeri nemzetiségű világcsúcstartója a terepet jött felmérni, például arról akar meggyőződni, hogy a tatai edzőtábor megfelel-e igényeinek, alkalmas helyszínként szolgálhat-e a jövőben honfitársai felkészítéséhez. A földkerekség legerősebb emberével sok minden történt az elmúlt egy esztendőben: tavaly augusztusban – harmadmagával – könnyebb kimenetelű gépkocsibalesetet szenvedett; távol maradt a világbajnokságtól, majd az idén tavasszal az Ázsia-bajnokságtól; július végén bejelentette, hogy orvosi tanácsra nemcsak hogy kihagyja az olimpiát, hanem be is fejezi pályafutását. A slusszpoén: két hete kinevezték az iráni válogatott szövetségi kapitányának.

Mi tagadás, nem húzták az időt…

De menjünk vissza 2007 augusztusáig! Messze a perzsa államtól, Európában misztikus homály fedte az újdonsült szakvezető balesetét, amely egy hegyi útszakaszon, ködös időben történt. Az első híradások arról szóltak, hogy nem esett bántódása, napokkal később viszont már arról lehetett olvasni, hogy kisebb térdsérülést szenvedett. „Közvetlenül a baleset után valóban nem éreztem, hogy bármi bajom is volna, az edzések megkezdésekor derült csak ki, hogy fáj a térdem”– reagál a felvetésre aversenysúlyához képest mintegy 15 kilót veszítő, bevallása szerint most 145 kilót nyomó klasszis.

Régóta keringett a pletyka, hogy nem vehet részt az ötkarikás játékokon, ám még a nyár elején is cáfolták az iráni illetékesek, hogy nem indul Pekingben – ehhez képest július végén hivatalosan is bejelentették, hogy lőttek az olimpiájának, sőt abbahagyja a versenyzést. A térdsérülés miatt? Nehezen hihető. Reza Zadeh elárulja, más gondokkal is szembe kellett néznie. Öt hónappal az olimpia előtt derült fény cukorbetegségére, és bár edzésben maradt, három hónapig csak küszködött, mire kezdte belátni, hogy így bizony nem fog menni. Az orvosok nem kerteltek, és határozottan azt javasolták, tegye le a súlyemelőrudat, így ugrott a harmadik olimpiai arany megszerzésének esélye – azaz nem tudja már befogni az eddigi négy triplázót, a török Naim Süleymanoglut és Halil Mutlut, valamint a görög Pirrosz Dimaszt és Akakiosz Kakiaszviliszt. „Először természetesen nagyon mérges és csalódott voltam, de be kellett ismernem, hogy az egészség a legfontosabb. Szerettem volna harmadik olimpiai aranyérmemmel boldogságot csempészni hetvenmilló iráni szívébe, de tudomásul kell venni, hogy az erő nem marad velünk örökre”

– kommentál immár nyugodtan, a jövőbe tekintve.

A játékok vége óta aztán újra felpörögtek az események Reza Zadeh körül. Híre járta, hogy edzőnek áll, és hamarosan részt vesz egy nemzetközi kurzuson. A források nem tévedtek, hiszen szeptember 6-án az iráni szövetség elnöksége őt nevezte ki a válogatott szakvezetőjének.

„Eddig is tagja voltam az elnökségnek, Iránban mindenki elismer, szeretnek. Frissen kinevezett kapitány vagyok, de még az is megtörténhet, hogy hamarosan a szövetség elnöki székében találom magam. A jelenlegi elnök, Bahram Afsarzadeh ugyanis megpályázza az Iráni Olimpiai Bizottság főtitkári posztját, és ha őt választják meg, én leszek az utódja”

– mondja, és bár az edzősködés egészen más műfaj, mint a versenyzés, nem ijed meg a feladattól. „Segítőkben nem lesz hiány” – oszlatjael a kétségeket.

Az Iráni Herkules feleségével és ötéves kisfiával él, nagy házuk van szülővárosában, Ardabilben és egy apartmanjuk Teheránban, ahova a munka köti a családfőt. A szabadságukat és az ünnepeket, ha lehet, Ardabilben töltik, ott élnek Reza Zadeh szülei is, no meg ott áll a csarnok, amelyet 2006ban róla neveztek el. Nagyon büszke a hatezres létesítményre, amely eddig két korosztályos súlyemelő-bajnokságnak adott otthont, de a birkózók, a kézi-, röp és kosárlabdázók is használják. Természetesen a foci sem marad ki az életéből, és mindjárt bizonyítja is elkötelezettségét a labdarúgás iránt: „A neves teheráni klub, a Saipa FC elnökségi tagja vagyok, csakúgy, mint a híres iráni labdarúgó, Ali Daei. Talán nem meglepő, hogy ott is a súlyemelést propagálom…” – mosolyog, és bevallja,hogy tévedett az olimpiai esélylatolgatáskor. Az orosz Jevgenyij Csigisevet favorizálta Pekingben, helyette a német Matthias Steiner nyert, és vette át az örökét.

No, de ez már egy másik történet, a Hosszein Reza Zadeh nélküli éra kezdete.