Ráhajt a gólkirályi címre

A hatvanadik percig kevesen gondolták, hogy ebből parádé lesz.

A Vasas kényelmesen játszadozott a Debrecen térfelén, és bár a Loki labdarúgói előtt is adódott gólhelyzet, az angyalföldi együttes uralta a meccset, mezőnyfölényben futballozott, és ha Németh Norbert nem ront ziccert a második félidő elején (ráadásul a középpályás lelkén száradt már egy kihagyott tizenegyes is), alighanem a fővárosi piros-kékek szerzik meg a három pontot. De a szünet után – elsősorban Dudu és Dombi Tibor becserélésének köszönhetően – bátrabb, célratörőbb támadójátékot nyújtott a DVSC, és végül 4–1-re kiütötte a vendégeket.

Minek tulajdonítható a feltámadás? Esetleg Herczeg András emelte fel a hangját az öltözőben?

„Mit mondjak, mérges volt ránk a mester, annyi szent… – ismerte el Oláh Lóránt. – Nem valósítottuk meg az általa kért taktikát, ráadásul rossz felfogásban futballoztunk. Amíg a Kaposvár színeiben hosszú éveken keresztül a kiesés ellen harcoltam, addig a Lokiban szereplő labdarúgóknak megadatott, megadatik, hogy rendre nyomás alatt tartsák az aktuális ellenfél kapuját – én is ezért a játékszemléletért szerződtem Debrecenbe. Valamiért álmosan kezdtük a Vasas elleni mérkőzést, és bevallom, a szünetben nem hittem volna, hogy végül fiesztát rendezünk. Talán a hozzáállásunk megváltozásának tulajdonítható a második félidőben nyújtott parádés játékunk, hiszen a támadásokba menekültünk, mindent egy lapra feltéve rohamoztunk. Annak ellenére, hogy a hajrában szerintem már csak az volt a kérdés, milyen különbséggel ütjük ki a piros-kékeket, nem feküdt nekünk az eső miatt felázott talaj.”

Az viszont az elmúlt nyolc fordulóban kiderült: Oláh Lórántnak valóban fekszik a Loki stílusa, a Rákócziból szerződtetett csatár már hat gólnál jár az idényben. Addig azonban nem lesz elégedett saját teljesítményével, amíg nem kettesével, hármasával rugdossa a gólokat. Szombaton kettőt szerzett…

„A Vasas elleni találkozó utolsó harminc percében éreztem először, mit jelent a DVSCben futballozni – mondta a csatár. – Jöttek a beadások, kaptam a passzokat, az ellenfél térfelén zajlott a játék és egymást követték a veszélyes akciók. Örülök, hogy már hat gólnál tartok a szezonban, de ahhoz, hogy felvegyem a versenyt a góllövőlista éllovasaival, Bajzát Péterrel, Tököli Attilával, nem elég a meccsenkénti egy találat. Végre dupláztam, de szeretném, ha tovább tartana a lendület, és sikerülne egyszer-egyszer kettőt, hármat is lőnöm.”

Oláh Lóránt azzal is szembesülhetett szombaton, hogy a korábbi aranyérmesek, a csapattal tulajdonképpen minden címet megszerző rutinos labdarúgók továbbra is éhesek a sikerre: a csereként pályára lépő, a Lokit gólpasszokkal segítő Dombi Tibor történetesen azért hajt, hogy beverekedje magát a kezdőcsapatba.

Kérdés: a csapatban megvan-e az a plusz, hogy az idény végén negyedszer is aranyérmet ünnepelhessenek a labdarúgók?

„Nagy pozitívum, ha a tapasztaltabb futballistákat is fűti még a bizonyítási vágy, és szerintem a játékosok jól kiegészítik egymást – így Oláh Lóránt. – Mindenkinek jót tesz, ha célokat tűz ki maga elé, én például a bajnoki aranyat és az esetleges gólkirályi címet jó kezdésnek tartanám. Végül is ezért választottam a Lokit, nem!?”