Fiatalok süllyesztőben

Nehezen felejthető a pillanat.

Jó egy évvel ezelőtt, 2007. augusztus 22-én történt: a Puskás Ferenc Stadionban Várhidi Péter vezetésével 3–1-re legyőztük a világbajnok olaszokat. A találkozó lefújása után a legtöbb magyar játékos már az öltözőben volt, amikor a pálya szélén Filkor Attila még mindig örömittasan integetett a szurkolóknak. Félmeztelenre vetkőzve, az izmait mutogatva, mintha csak azt sugallta volna: tessék, itt egy fiatal magyar az Internazionaléból, aki senkitől sem ijed meg, és ha kell, a jövőben a hátán cipeli a válogatottat.

Ez a mozdulatsor akkor ellenszenv helyett valami egészen mást váltott ki belőlünk. A sajtópáholyban hátradőlve örültünk, hogy végre itt egy futballista, aki duzzad az önbizalomtól, a pályán és azon kívül is elég pimasz ahhoz, hogy igazán nagy labdarúgó váljon belőle.

A világ azóta nagyot fordult Filkor Attilával.

A 20 éves középpályás az olaszok legyőzése után néhány felkészülési mérkőzésen még pályára lépett az akkor még Roberto Mancini által dirigált Interben, innentől kezdve viszont mélyrepülés következett: a világhírű sztárcsapat öltözője helyett kölcsönjátékosként előbb a másodosztályú Grosseto, majd az idei nyártól a Serie B-be feljutó kiscsapat, az US Sassuolo Calcio edzéseit kell látogatnia. Ne így legyen, de lassan be kell látni: Filkor Attila minden bizonnyal sohasem lép már pályára az Internazionale felnőttcsapatában.

A történet mindazonáltal nem egyedülálló.

Ugyan Filkor Attila májusban még tagja volt Erwin Koeman görögök és horvátok ellen kihirdetett keretének, Vass Ádám egy félidő erejéig augusztusban pályára is lépett Montenegró ellen, Farkas Balázs viszont teljesen körön kívülre került, és megjósolható: rövid időn belül egyikőjük sem lesz alapember Erwin Koeamannál.

De vajon hogyan dolgozzák fel a jelentős változást a fiatalok?

Egyáltalán fel tudják-e dolgozni a hirtelen jött népszerűséget követő közönyt?

A jelek szerint Filkor Attila és Vass Ádám nem.

Az olasz másodosztályban légióskodó két fiatal jó ideje elutasítja a magyar újságírók érdeklődését, pedig a sértődöttség helyett talán inkább kiállhatnának, és elmondhatnák, miként éreznek most. Érdekes, Dárdai Pál, Huszti Szabolcs vagy például Dzsudzsák Balázs a rossz napokon sem bújik el a kérdések elől, no de ők ezért (is) profik.

Farkas Balázs viszont karakánul bevallotta: nehezen dolgozta fel, hogy ennyire körön kívülre került.

„Rengeteget gondolkodtam azóta a történteken, és utólag belátom, nem tett jót a karrieremnek, hogy szinte a semmiből lettem válogatott – mondta a címeres mezt háromszor magára húzó Farkas Balázs. – Rendkívül nehezen dolgoztam fel az azt követő mellőzésemet, és nem tagadom, bizony volt olyan időszak, amikor teljesen padlóra kerültem. Nekem ráadásul a Dinamo Kijevnél is valami hasonlót kellett átélnem, hiszen Nyíregyházáról kikerülve rögtön bemutatkoztam a felnőttcsapatban, azt követően viszont jobbára csupán a második csapatban játszottam. Éppen ezért a nyáron el szerettem volna jönni Kijevből, úgy éreztem, környezetváltozásra van szükségem, de az ukránok nem engedtek. Pechemre azóta egy edzőmérkőzésen elszakadt a keresztszalagom, így most több hónapos kihagyás vár rám. Jó lenne újra rendszeresen játszani, újra válogatottnak lenni, de azt hiszem, időre lesz szükségem, mire újra felépítem magam.”

Figyelemfelkeltő mondatok. Koman Vladimir esete valamelyest különbözik az említett három futballistáétól.

Habár a 19 éves középpályás még nem mutatkozott be a felnőttválogatottban (egyelőre azt sem tudja, ha oda jut, ukrán vagy magyar színekben tegye-e…), azonban volt időszak, amikor Várhidi Péter fejéhez kis túlzással fegyvert szorítottak a beválogatása érdekében. Sokan benne is a magyar futball megváltóját látták, ehhez képest mostanában Koman Vladimirról is kevesebbet hallani. A 19 éves játékost klubja, a Sampdoria kölcsönadta az olasz másodosztályban szereplő Avellinónak – ezt a játékos egyáltalán nem bánja. Sőt amiatt sem kesereg, hogy Várhidi Péter annak idején nem hívta meg a válogatottba.

„Be kell látni, néhány játékos elhamarkodottan kapott lehetőséget – formált véleményt Koman Vladimir. – A felhajtás nem feltétlenül szolgálta a javukat, amiről a legkevésbé ők tehetnek. Nem bánom, hogy engem annak idején nem hívtak meg a válogatottba, jobb ez így. Inkább a saját korosztályommal fejlődöm, és majd színre lépek, ha eljön az én időm.”

Pozitívum: Koman Vladimir legalább rendre pályára lép klubcsapatában, nem úgy, mint Filkor Attila, Vass Ádám, vagy éppen a most sérüléssel bajlódó Farkas Balázs.

Mostanság a liverpooli Németh Krisztiánról és Gulácsi Péterről, valamint a Real Madrid tartalékcsapatában játszó Szalai Ádámról is jó híreket hallani.