Kegyelmi pillanat

A kapitány felpattant, és miközben a többiek mellette egymás nyakába ugrottak, vagy pacsiztak önfeledten, ő megtapsolta a közönséget. Ez a Juhász Roland gólját követő másodpercben történt, amikor szinte biztossá vált, hogy ez a meccs és vele a három pont megvan, győzött a magyar válogatott.

Erwin Koeman első reakciója egész biztosan nem lehetett kiszámított, ilyen kegyelmi pillanatban kizárólag őszinte gesztusok törnek elő mindenkiből, és egy mozzanat erejéig eltűnt a hidegfejű edző, és ott maradt egy ember.

Egy egész egyszerű ember, akit pedig azért hívtak ide, mert állítólag vérbeli profi, képes a csapat érdekében akár könyörtelen döntéseket is hozni, azaz kizárólag az éppen aktuális cél elérését tartja szem előtt, azzal kel reggel, és azzal fekszik esténként.

És most kiderült, ő is csak érző ember. Szerencsére. A meccs előtti utolsó sajtótájékoztatón hosszasan ecsetelte, mennyire szeretné, ha a szurkolók és az újságírók a csapat mögé állnának, ha azonosulnának vele, és bár tényleg a csapat szót használta, érződött, kicsit saját magáról is beszélt.

Nem csoda: idejön, nyilván tudja, hogy idegenként az elismeréshez nagyot kell alkotnia, a bizalmat külföldön sehol sem adják ingyen, és amíg nem kapja meg mindezt, addig okkal érzi kicsit magányosnak magát.

Egy edző, egy csapat önmagában nem sokat ér, az igazi értéket a közösség érzése adja, és ezt a holland edző, valamint az általa irányított magyar válogatott szombat este megkapta. Az sem véletlen, hogy a mérkőzés után is azzal kezdte, meglepte, hogy ennyi ember kijött a meccsre.

Látszott, boldogan mondja, és bár Albánia legyőzése nem világszenzáció, ezen az estén Erwin Koeman alighanem többet nyert, mint három pontot, ám arra is rá kellett döbbennie, hogy felelőssége is hatalmasat nőtt.

A bőrén érezhette, nem olyan ország futballkapitánya, amelyben teljesen kihalt a remény, hanem olyané, ahol még rengetegen álmodnak a feltámadásról és ahol tömegek éhesek a sikerre. Ismerve a lehetőségeit és a magyar labdarúgás világát, nem irigylem tőle ezt a felelősséget. Mi több, vitatkoznék is vele, hogy ezen vagy azon a poszton tényleg az szerepel-e, akinek kellene, de ez csak az edzőnek szól.

Ami az embert illeti, történjék később bármi: Isten hozta Magyarországon!