Az angolok kaméleonja

Ha valamilyen oknál fogva Steven Gerrard válogatottbeli helyének megtartása mellett kellene érvelnünk Fabio Capello szövetségi kapitánynál, a szónoklat felütéseként alighanem a következő adatokat vágnánk az olasz szakember fejéhez: amikor a Frank Lampard, Gerrard párosból csak a Liverpool középpályása játszott az angol nemzeti csapatban, a mérkőzések 76 százalékát megnyerte, és találkozónként átlagosan 2.14 gólt szerzett, míg a Chelsea irányítójával a pályán csak 47 százalékos az együttes mutatója, a gólátlaga pedig 1.47-es. Mindezek alapján napnál is világosabb, hogy ha a középpályásduó valamelyik tagját ki kell hagyni a gárdából, akkor az nem Gerrard.

De miért kellene kihagyni bármelyiküket is?

Az elmúlt napokban kiújult Angliában a közelmúltban időről időre fellobbanó, elcsendesedő, majd újra lángra kapó vita, amely Gerrard és Lampard együttes szerepeltetésének kudarcára igyekszik okokat és lehetséges megoldásokat találni. A kettős ugyanis a szombati, Kazahsztán elleni világbajnoki selejtezőn (5–1) újfent csődöt mondott, különösen az első félidőben, amikor a csapat még – a szünet után alkalmazott 4–4–2-es helyett – 4–3–3-as hadrendben játszott. Ismét bizonyosságot nyert, hogy a másik mellett sem Lampard, sem Gerrard nem képes olyan formát nyújtani, amilyet klubjaikban a szurkolók hétről hétre láthatnak tőlük.

Ám ezúttal nem tehetünk egyenlőségjelet a két játékos teljesítménye közé: mint mostanság egyre gyakrabban, a Chelsea labdarúgója szombaton is felülmúlta társát, egyúttal megadta az alaphangot a kritikusok válságkezelési javaslataihoz.

„Gerrard és Lampard képtelen együtt játszani – szögezte le Ian Wright, a korábbi 33-szoros angol válogatott támadó. – Mindkettejük játékát szeretem, ám eljött az idő, amikor az aktuális forma alapján Capellónak választania kell kettejük közül. Márpedig ebből a szempontból egyértelműen Lampsnek kellene bizalmat szavaznia Gareth Barry oldalán.”

Nem alaptalanul támogatja Wright az Aston Villa játékosát, aki a Horvátország elleni világbajnoki selejtezőn Lamparddal ragyogó párost alkotott – tegyük hozzá, a sérült Gerrard távollétében... A teljesség kedvéért jegyezzük meg, a váltást sürgetőknek egyelőre jelentős a Lampard, Gerrard pároshoz a végsőkig ragaszkodó ellenzéke, és Bobby Robson, Terry Venables, valamint számos más szaktekintély mellett idetartozik Capello is. A kapitány egyszerűen látja a problémát: „Csodálatos játékosoknak együtt kell szerepelniük. Nem tudom, a duó miért nem találta korábban a közös hangot, de a múlttal hadd ne foglalkozzam. Ami Gerrardot illeti, tőle azt várom, hogy a válogatottban is ugyanazt a teljesítményt nyújtsa, mint a Liverpoolban.”

A legfőbb gond azonban éppen az, hogy Gerrard, aki a „vörösöknél” karmesterként, gólelőkészítőként és befejező emberként is kiválóan végzi a dolgát, az angol nemzeti együttesben képtelen átlépni a saját árnyékát. Tisztában van ezzel ő is, és – amint az a Guardian napilapnak adott őszinte vallomásából kiderül – sejti is a „kettős élet” magyarázatát.

„Fabio eddig minden mérkőzés előtt odajött hozzám, és arra kért, hogy mentsem át a válogatottba liverpooli játékomat – árulta el a 28 éves középpályás. – Én is ezt akarom, ezt mondogatom magamnak a meccsek előtt, ám akárhogy igyekszem, nem jön össze. Aztán elkezdek görcsölni, erőltetem a passzokat, és egyre nagyobb terhet érzek a vállamon. A titok talán abban rejlik, hogy amíg Liverpoolban nem olyan nagy tragédia, ha egyszer-egyszer gyengébben futballozom, hiszen néhány nap múlva újabb találkozón javíthatok, addig a válogatottnál a rossz teljesítményt csak hosszú idő múltán lehet jó fellépéssel feledtetni.”

Hogy Gerrard helyén kezeli kedvezőtlen helyzetét, jelzi, hogy sértődöttség nélkül leülne a kispadra: „Az edző dönthet

akár úgy is, hogy kettőnk közül csak Frank játszik. Ebben az esetben tudomásul venném a választást, és zokszó nélkül harcolnék azért, hogy visszaszerezzem a csapaton belüli pozíciómat.”

Bár a cikk elején Gerrard pártján sorakoztattuk fel az érveket, megállapíthatjuk, ez utóbbi kijelentéssel Capello alighanem ritka jó alkalmat kapott arra, hogy átlépje az angol szövetségi kapitányok Rubiconját, és a cserék közé nevezze a liverpooli csapatkapitányt. Például szerda este Fehéroroszországban.