Nincs mellébeszélés, kötelező a győzelem

Dárdai Pál sokak számára még mindig a csendes, mosolygós pécsi srác, aki villámkarriert futott be a magyar élvonalban, aztán pedig megsüvegelendő volt szakmai karrierje a Bundesligában is. Persze az is: csendes, mosolygós. De vannak indulatai is. Ahogy az már egy vezéregyéniségnél lenni szokott. Merthogy a Hertha légiósa a magyar válogatott keretének egyik szellemi pillére. Igaz, nem keresi a reflektorfényt, de a színfalak mögött ott érezni a jelenlétét. S ha kérdezik, nem csomagolja vattába a véleményét.

Most már csakis az előttünk álló feladatra összpontosítok, a múlt legfeljebb annyiban érdekel, hogy a szakmai tanulságokból igyekszem okulni – mondta Dárdai Pál. – Az albánokkal vívott selejtező első félideje például nem ismétlődhet meg még egyszer, mert az a negyvenöt perc egyszerűen kudarc volt.

Az biztos, hogy a szünet után rá sem lehetett ismerni a csapatra…

Az első felvonásban sem az akarat, az elszántság hiányzott, viszont ritmustalan, pontatlan volt a játékunk. Ilyen gyenge teljesítmény után talpra állni és felőrölni az ellenfelet – ez az a produkció, amellyel a közönséget is magunk mellé lehet állítani. A szombati három pontból fél biztosan a Puskás-stadion publikumát illeti meg, mert ilyen remek hangulatban nemigen futballoztam mostanában otthon.

Az első kötelező győzelem megvan, de most jön az újabb vizsga olyan ellenféllel szemben, amely eddig kudarcot kudarcra halmozott.

Nincs kifogás, nincs mellébeszélés: nekünk ezt a csatát is meg kell nyernünk!

Vannak kellemetlen emlékek…

Könyörgök, nehogy most visszamenjünk Ádámig, Éváig!

Pusztán arra céloztam, hogy a könnyed gálák kora lejárt.

Igen, tény: manapság nincs könnyű ellenfél. Tessék csak megkérdezni a svájciakat, akik a minap szaladtak bele a luxemburgi pofonba. Vagy másik példát mondok, a saját praxisomból: a Herthával nemegyszer buktunk el a Német Kupában kiscsapat ellen. De nekünk abból kell építkeznünk, hogy ebben a selejtezősorozatban minden meccsen partiban voltunk a riválisokkal, hogy az albánokat képesek voltunk a találkozó utolsó szakaszára felmorzsolni, s hogy a házon belüli légkör is pozitív, ami elengedhetetlen kelléke a sikernek. Bárki lenne az ellenfél, bátran csatába szállnánk vele!

Most éppen a máltaiak következnek.

A türelem nagyon fontos lesz. Nem szabad kapkodnunk, ha az elején nem tudunk vezetést szerezni, de akkor is szigorúan tilos lesz leállni, ha korán előnyhöz jutunk. Az a jó, hogy a keret minden tagja szívfájdalom nélkül bevethető, s csöppet sem leszek meglepődve, ha a végső csapathirdetéskor néhány poszton frissít a kapitány. Ne feledjük: van például egy Gera Zoltánunk, aki az albánok ellen eltiltás miatt nem szerepelhetett, de akinek kreativitása nagy hasznunkra lehet szerda este. Szerintem az is jó ötlet volt, hogy már hétfőn elrepültünk a szigetországba, így nemcsak a ráhangolódásra, a frissítésre is jutott idő.

Ezek szerint akkor nincs más hátra, mint a Puskásstadionban a második felvonásban mutatott futballt megismételni.

Úgy kell taktikáznunk, mint a jó lovasnak, aki rögtön az elején keményen megfogja a lovát. Vagyis az első perctől világossá kell tennünk a házigazdák számára, hogy mi a három pontért jöttünk, s haza is visszük.