Nem mondhatni, hogy a magyar futball ünnepe volt ez a szerda este. Ült az ember kigúvadó szemekkel a televíziókészülék előtt, aztán leste az állóképet, s persze hallgatta rémülten a riportert, ahogy csak mondja a magáét, hogy még a máltai kapus is előreszaladt a meccs 95. percében az egyenlítés reményében.
Nem így terveztük ezt az estét. Valamiféle könnyed szórakozásnak hittük a máltai kirándulást, látványos támadásokkal, szépen megkomponált magyar akciókkal, biztos győzelemmel, s persze nézhető, izgő-mozgó képekkel. Ehelyett jött az adáshiba. Persze a technikai fejlődés így is kétségtelen: 1971. november 14-én ugyanebben a stadionban – igaz akkor még homokos talajú pályán – játszott vb-selejtezőt a magyar válogatott, és győzött Bene Ferenc duplájával. Akkor nem adta a meccset a televízió.
Ellenben most ott volt a stáb, és ahogy nagyjából egy órán át olvashattuk: a máltai kollégák nagy erőkkel dolgoznak a hiba kijavításán. Képzelhetjük, mi lett volna, ha csak tessék-lássék látnak munkához. A végeredmény persze így is ugyanaz volt, nem láttuk a meccs nagy részét, de talán jobb is. A legfontosabb pillanatot így is elkaphattuk.
Torghelle Sándor fejes gólja szerencsére még benne volt a műsorban, hogy aztán mi történt a képpel és a csapattal, arról csak sejtéseink lehetnek. Szenvedett a magyar válogatott, és szó sem volt könnyed játszadozásról: a kimerevített képes rádióközvetítésből ugyanis az derült ki, hogy a máltaiak teljesen egyenrangú ellenfelei voltak a mieinknek. Az idegesebb, feszültebb nézők kikapcsolódás gyanánt kapcsolgattak ide-oda, az egyik csatornán nézhették az őserdőbe pottyantott celebek harcát a tűzlegyekkel, a másikon a nagy zabálást – fityisz a nagy gazdasági válságnak...
Csak a magyar válogatott csatáját nem lehetett látni, pedig a sikerektől elszokott szurkolók inkább erre voltak kiéhezve. A nemzeti csapat olyat tett, amit nagyon régen: két, egymást követő találkozót nyert meg. A győzelmet nem kell megmagyarázni, az újabb három pontot sem, amelyet nézhetetlen meccsen szerzett meg a magyar válogatott. Mindenesetre ilyen népszerű adáshiba talán még nem is volt a magyar televíziózás történetében...