Az erőviszonyokat tekintve a címvédő Zenit, valamint a két moszkvai óriás, a CSZKA és a Dinamo számított az aranyérem fő várományosának, a Rubinnal igazából senki sem számolt. Ehhez képest a Zenitet oda-vissza megverte a bajnokságban (otthon 4–1, idegenben 3–1), a Dinamótól gólt sem kapott (1–0, illetve 0–0), míg a CSZKA-val szembeni idegenbeli összecsapást (a hazai 0–0-val ért véget) az utolsó előtti fordulóban, november 16-án rendezik meg.
Csak nem biztos, hogy annak lesz még tétje a kazanyiak szempontjából. Az addigi négy bajnokijukon ugyanis papíron a jelenleg a hatodik helyen álló Krilja lesz a legkeményebb ellenfelük, és tekintettel arra, hogy hat fordulóval a zárás előtt ugyanennyi ponttal vezetik a tabellát a CSZKA előtt, helyzetük finoman szólva kecsegtető.
De mi lehet a titkuk? Miért fordulhat elő, hogy a szentpétervári Zenit tavalyi szárnyalása után megint elorozzák a bajnoki aranyérmet Moszkva elől?
A Rubin esetében a válasz egyik eleme lehetne a szakvezető személye, az 56 esztendős türkmén Kurban Bergyijev, hazája korábbi szövetségi kapitánya, aki – ilyen is ritkán fordul elő napjaink futballjában – immár hét éve irányítja ugyanazt a csapatot. Felkészült, a szakma rejtelmeiben kellőképpen elmerülő, az elemzésekre sokat adó edző, aki ráadásul szerethető, nyugalmat sugárzó figura – vagy ez csak máz volna?
„Mindenkihez van egy-egy kedves szava, úgy tesz, mintha érdeklődne a másik fél iránt – magyarázta Bergyijev korábbi futballistája, a jelenleg a Zenitet erősítő Roman Sirokov. – De igazából csak egyvalami érdekli: a százdollárosról is ismert mister Franklin. Játékoseladásokból, illetve -vételekből kell fenntartania a büdzsét, ami az eredményesség szempontjából hol sikerre vezet, hol nem. Tavaly, amikor megvette Szergej Bugyilint és Vitalij Volkovot, azt mondta, ők lesznek a leendő Rubin-sikerek letéteményesei. Már nincsenek a csapatnál… A külföldi futballisták bezzeg özönlenek, ami persze megint csak a továbbpasszolásukból remélt bevétel miatt igazán érdekes számára.”
Ami azt illeti, Bergyijev együttese valóban nemzetközi, jóllehet ez a jelenség egyáltalán nem új keletű: brazil, argentin, ecuadori, dél-afrikai, szerb, török, horvát, grúz, ukrán és többségében orosz labdarúgók alkotják a Rubin keretét, amely – utalva Sirokov nyilatkozatára – ezúttal eredményes is; a korábbi manchesteri kedvenc, Andrej Kancselszkisz szerint éppen a játékospolitikája, no meg a tatár város megkérdőjelezhetetlen sportszeretete miatt (a helyi üzletemberek a jégkorongra, a kosár- és a röplabdára is áldoznak).
Szándékosan nem említettük még a csúcsdöntést eredményező idénykezdetet, de ennek most eljött az ideje, avagy vegyük az irányt a sportélet árnyékos oldala felé! Ami tény: a Rubin sorozatban hét győzelemmel kezdte a bajnokságot, ami egyrészt országos csúcs, továbbá ennek köszönhetően aranyesélyessé lépett elő. Viszont a hetedik diadalt követő kilenc bajnokijából csupán egyet nyert meg a gárda, két vereség mellett hat (!) döntetlent játszott, mígnem következett a legfrissebb széria: nyolc meccs, hét győzelem, egy vereség.
„Határozottan visszautasítom a bunda gyanúját, amíg én vagyok az elnök, nem fordulhat elő ilyesmi – hangoztatta Alekszandr Huszev, akit azzal vádolnak, hogy klubja a tavaly „elejtett” meccseket visszakapva vett villámrajtot. – Önerőből tartunk ott, ahol, bár azt nem tagadom, az előző idényben akadtak számomra is gyanús mérkőzések.”
Igazságot persze nem szolgáltathatunk, ám az mindenesetre tény, hogy a játékosként a szovjet ligában is megforduló Bergyijev mesternek nincs polgári foglalkozása, több forrás egyszerű seftelőnek tartja, míg a klub sportigazgatóját, Rusztem Szajmanovot – Ragyik Juszupov kazanyi üzletemberrel együtt – májusban letartóztatta a rendőrség az 1996-os maffiagyilkosságokban való részvétel alapos gyanúja miatt.
Tegyük gyorsan hozzá, nemrégiben a Gazprom által szponzorált Zenitre vetült a bundázás árnyéka, mert értesülések szerint meccseket vett meg az UEFA-kupa-diadal érdekében.
Bizonyítékok persze nincsenek. Se innen, se onnan.
Csak az eredmények maradnak.