A látványra is adnak

Mi volt a Chelsea José Mourin ho idejében?

Unalmas, szürke csapat, szemtelenül eredményközpontú felfogással és tökélyre fejlesztett sikerrecepttel. Ha valaki néhány éve meg akarta érteni a „minimális energiabefektetés, maximális eredmény” elvet, a jégtáblákon lustán heverésző, de hal nélkül valahogy sohasem maradó fókák életformája mellett a londoni csapat játéka alapján nyílott erre a legjobb lehetősége. A Mourinhocsapat is csak akkor mozdult, ha muszáj volt – a „halak” viszont így is szépen gyűltek: két bajnoki cím, két Ligakupagyőzelem, FA-kupa-siker, angol Szuperkupa-diadal, BLezüst.

S mivé lett az együttes Luiz Felipe Scolari idejében?

Middlesbrough–Chelsea 0–5. Az óvatoskodásnak, a racionális erőbeosztásnak vége, az új jelszó: ami a csövön kifér! Néhány éve talán 1–0-nál lassított volna a csapat, 2–0-nál alighanem már nem pazarolta volna energiáját a támadásokra, 3–0 után pedig talán büntetés várt volna Mourinhótól a fegyelmezetlenül parádézó játékosokra. Hogy 5–0-nál mi lett volna, arra nehéz választ adni, 5–0 ugyanis nem volt. A portugál mester idejében a Chelsea egyszer sem tudott (akart...) ekkora különbséggel nyerni a bajnokságban, és az FA-kupában is valószínűleg csak Mourinho figyelmét kijátszva lázadtak fel a önmérséklést megelégelő futballisták, amikor 6–1-re legyőzték a harmadosztályú Macclesfield gárdáját.

A „fóka” azonban a hosszú tespedést elunva 2008 nyarán feltápászkodott, és elkezdett aktív életet élni. A Middlesbrough otthonában például előbb elfogyasztotta a jóllakáshoz szükséges halmennyiséget (1–0, esetleg 2–0), majd ahelyett, hogy régi szokásához híven elterült volna, desszert gyanánt elkapott, és jóízűen elfogyasztott még hármat. „Szárazföldi” nyelvre fordítva: a Chelsea talán saját szurkolóit is meglepte azzal, hogy az eredmény mellett ezúttal a szépségre és a szórakoztatásra is adott. Tegyük hozzá, a londoniak sorozatban a huszadik bajnokijukat játszották le úgy, hogy az ellenfél kapusa nem maradt „szűz”.

A találkozó hőse a két gólt szerző és gólpasszt jegyző Salomon Kalou volt, de ha a mennyiségi szempont helyett a minőségit vesszük előbbre – márpedig a londoniak most ezt tették –, akkor Juliano Belletti 25 méteres, felső sarokba vágódó bombagólját kell kiemelnünk. És persze ne menjünk el szó nélkül a negyedik találatnál a labdát előrevetődve a kapuba fejelő Frank Lampard mellett, már csak azért sem, mert ez volt 380. tétmecscse a klubban, és ezzel a klubtörténet tíz „legkékebb” játékosa közé került.

A siker értékét növeli, hogy a temérdek sérült miatt Scolari mester majdnem B-csapatot küldött pályára. A hangsúly a majdnem szón van, hiszen a Chelsea játékoskerete van olyan erős, hogy akár három Acsapatot is ki lehessen állítani belőle. A szombaton a Riverside Stadion gyepére kifutó tizenegyben például három olyan futballista – Lampard, Malouda és a sérüléséből viszszatérő John Terry – szerepelt, aki a Manchester United elleni moszkvai BL-döntőn is az első perctől játszott.

És még valami. Arra, hogy a látványosság nem megy az eredményesség rovására, a legjobb bizonyíték az angol bajnokság aktuális táblázatának első sora: 1. Chelsea 8 6 2 – 19–3 20 Önmagáért beszél.