Itt rutin, ott rutintalanság

Hitte volna valaki a bajnokság kezdete előtt, hogy a 10. forduló után csak egy csapat lesz a mezőnyben, amelynek védelme gólképesebb, mint a Paksé? Aligha, hiszen Molnár Zoltán, Kriston Attila, Éger László, Salamon Miklós vagy éppen Hanák Viktor egyenként több száz első osztályú találkozót játszott már, ezért nehezen volt hihető, hogy az általuk alkotott hátsó alakzat a bajnokság egyharmadánál 23 bekapott gólnál jár majd. Meglehet, a hazaiak kapitánya, Éger László is úgy vélekedett, abból nem lehet baj, ha a labda a lehető legmesszebb van a paksi kaputól, ugyanis a kezdő sípszót követően a legurított labdát azonnal Filip Lazareanu kapujára rúgta. A játékrész feléig nem is volt semmi probléma a házigazda védekezésével, azonban az első nyíregyházi próbálkozás megmutatta, hiába a rutin, egy sokat tapasztalt védelem is zavarba hozható. A paksi futballisták közül többen nem tudnak elfogadható magyarázatot adni arra, a gól előtt miért hagytak hatalmas területet a Spartacusnak. Továbbra is támadásban maradt a Paks, Tököli Attila többször is remekül hozta helyzetbe magát, azonban a Nyíregyháza egyese, Filip Lazareanu válogatott formát mutatott, sokáig nem tudtak túljárni az eszén. Aztán jött az egyenlítés, és ha másért nem, Kriston Attila góljáért megérte kijönni a paksi stadionba. A hazaiak jobb oldali védője indította a paksiak támadását, majd a visszagurított labdát állítás nélkül a tizenhatos sarkának a közeléből, pazarul rúgta a kapu jobb felső sarkába. Az ilyen gólra az ínyencek is csettinthetnek, és remélni lehetett, hogy a folytatás is hoz még szép megoldásokat. Még a mérkőzés előtt arról beszélt Révész Attila, a Nyíregyháza klubmenedzsere, hogy bár csapata tavaly mindkétszer vereséget szenvedett a Pakstól, Gellei Imre együttese semmivel sem jobb, mint az övé. Éppen ezért minimális célként pontszerzésben gondolkodott, és bár csapata egyáltalán nem futballozott kirobbanó formában, azt kell mondani, sokat tett az egy pontért. A fordulást követően a vendéglabdarúgók minden trükköt bevetettek, hogy kapujukat megóvják a góltól (ha a helyzet úgy kívánta, sérülést színlelve húzták az időt, ha pedig arra volt szükség, lassan végezték el a kirúgást), és mert a Paks nem tudott a hálóba találni, jól tették a dolgukat. Aztán a hajrára paprikás lett a légkör, a játékvezető mindkét oldalról leküldött egy-egy futballistát a pályáról (a két kiállítás nem volt benne a mérkőzésben), s mivel a hazai labdarúgók talán túlzottan is Solymosi Péter ítéleteivel voltak elfoglalva, újra kihagytak, a Spartacus pedig góllal büntetett. A Paks rutinos hátsó alakzata ezzel megkapta huszonötödik gólját az idényben, és ismét pont nélkül maradt.