Csalódás

Lehorgasztott fejjel, csalódottan nézték a hét végén a szlovén Koper szurkolói, hogy férfi kézilabdacsapatuk hazai pályán csúfos, ötgólos vesztésre áll az erősebb spanyol Pamplona ellen a BL-ben.

Aztán a végén mégis tomboltak a boldogságtól, mert kedvenceik szinte felszántották a parkettát, és – csodák csodájára – két góllal győztek. Szegeden elmaradt a szántás, s a hasonló katartikus élmény.

Fájó leírni: könnyedén nyert a CO Zagreb. Az okokat – a jogos szegedi kifogásokat – ismerjük: sérüléshullám, betegségek, félig egészséges játékosok sokasága, rövid kispad.

A szegedi közönség a CO Zagreb ellen mégis csodát várt. Vagy legalább azt, hogy Vladan Matics valamennyi játékosa szívét-lelkét kitéve harcoljon, mutassa meg, hogy igazi csapatot alkot, és sosem hajt fejet. Ennek a nem túlzó várakozásnak egy félidőn át tökéletesen megfeleltek a román, szlovén, szerb, montenegrói és magyar válogatott (vagy volt válogatott) játékosok, akiknek csapattá gyúrásán keményen dolgozik Matics edző.

Krivokapicsék azonban elfáradtak, a szünet után kiapadtak erőtartalékaik, többségük pedig lelkileg is összeomlott. Ezt pedig nem lett volna szabad, hiszen a Szeged keretének amúgy is sok a gondja. Kívülről nézve továbbra is képlékeny masszának tetszik az együttes, amelyből hiányzik a kötőanyag. A két fő komponens neve: Puljezevics és Andjelkovics.

Utóbbi, ha egészséges, motorja és esze a gárdának, de láttuk már a Picket nélküle is nagy szívvel és eredményesen játszani. S ezt reméltük szombaton is – hiába.

Csalódást okozott a második hazai BL-találkozó, amely talán több klasszis igazolásával, netán egy-két rutinos róka megtartásával elkerülhető lett volna. Ugyanakkor igaz, a klub lehetőségei szerint megerősítette és magyarította keretét (korábban gyakran felrótták neki, hogy sok a légiósa, akiket pedig el- és befogadott a szegedi publikum), ennek érdekében magyar válogatott átlövőket szerződtetett a Bundesligából meg a spanyol bajnokságból.

A szegedi BL-álmok lassan elszállnak, de a KEK-siker gyógyír lenne a csalódásra.