Hegymenet és lejtmenet

Ha lóversenyről lenne szó, a kispestiek helyzete egyenesen reménytelen lenne az Oláh Gábor utcai akadálypályán, a Honvéd ugyanis „nyeretlen hétévesként” érkezik a DVSChez, ráadásul a legutóbbi két „futamban” felettébb tetemesnek mutatkozott a két csapat közti különbség. Igaz, a két fél közti tavaszi verseny sem a bajnoki címért zajlott, mindamellett a Magyar Kupa-győzelem elvileg kellő mentális munícióval szolgált az az idő tájt a sorozatban címvédő fővárosiak számára. A végeredmény ismert: a Loki a Bozsikstadionban 7–0-ra, a zsúrmeccsé szelídült visszavágón 2–1-re nyert.

„Egyetlen találkozónak sem azzal a tudattal vágunk neki, hogy mert legutóbb ennyi vagy annyi volt az eredmény, most sem lehet más a vége – mondta a kispesti 7–0-ból egy góllal és egy büntető kiharcolásával tetemes részt vállaló Rudolf Gergely. – Nekünk minden bejött, nekik semmi. Ez a leosztás elég ritka, ráadásul ez bajnoki öszszecsapás lesz, ami más műfaj. A kecskeméti vereség után talpra és az élre álltunk, nem érdemtelenül, nyilván megtartanánk ezt a pozíciót a bajnokság befejezéséig. Ehhez viszont az olyan részfeladatokat, mint a Honvéd-mérkőzés, meg kell oldanunk. Kemény csatára számítok, ha koncentráltak leszünk, mi kerülünk ki győztesen belőle.”

A Honvéd a 2001 áprilisi 1–2 óta igencsak „illedelmes” vendég Debrecenben, s a pillanatnyi erőviszonyokat alapul véve most a pontszerzés is bravúr lenne, vélekedett Hercegfalvi Zoltán, a fővárosiak támadója.

„A DVSC tabellán elfoglalt helyezése nem, a miénk viszont sajnos a meglepetés kategóriájába tartozik – értékelt a 200. élvonalbeli bajnokijára készülő kispesti futballista. – Az Újpest ellen mutatott formával Debrecenben is meglepetést szerezhetünk. Az elszántsággal nincs gond, viszont borzalmasan peches periódusban vagyunk: a Makó egyetlen kapura lövéséből gól született a hétközi MKmérkőzésen, a Haladás elleni bajnokin pedig hiába lőttünk háromszor annyit kapura, mint a vasiak, ők nyertek. A tavasszal is voltunk a mostanihoz hasonló helyzetben, az MKdöntőben egyenesen gödörbe kerültünk, de közösen kimásztunk belőle. Ezúttal sem megy másként. A majd kétszáz mérkőzésre büszke vagyok, zömében a Honvéd játékosaként értem el ezt a számot. Hogy elszántabbá tesz-e a jubileum? Egy sportoló természetesen mindig győzni akar – szóval nem.”