Fenyegető árnyak

Néhány klubképviselőt is meglepett David Stern, az NBA igazgatója, amikor a New Orleans Hornets és a Washington Wizards minapi londoni bemutatómeccse előtt bejelentette: megválnak a liga tengerentúli központja munkatársainak kilenc százalékától. E döntés nyolcvan munkahely megszűnését jelenti a földkerekség egyik legsikeresebb sportvállalkozásánál. A komisszár igyekezett nyugtatni meghökkent hallgatóságát, bár nem tagadta, a létszámcsökkentés a fenyegető gazdasági válságra adott válasz. Ugyanakkor hangoztatta, a fontos szakmai és üzleti célokon nem változtatnak, a liga pénzügyi stabilitását hosszú távú szponzori megállapodások és televíziós szerződések garantálják; az évad során több mint 900 találkozó kerül képernyőre. S nem mondanak le arról sem, hogy 2012-ben alapszakasz-mérkőzést rendezzenek Európában, sőt napirenden van az öreg kontinensen a franchise-alapítás is. A londoni O2 Arena alkalmas helyszín, bár az angolok kosárlabda iránti érdeklődése mérsékelt. Rómában, Barcelonában vagy éppen Madridban viszont új csarnokot kellene építeni.

David Sternhöz hasonlóan a klubtulajdonosok is igyekeznek megőrizni hidegvérüket, bár a Forbes magazin összeállítása szerint a kluboknak csupán a fele termel profitot, míg a 2006–2007-es szezonban a harmincból még húsz franchise mérlege volt pozitív... A pénzügyi ranglistán eddig is csak a huszonötödik helyen szerénykedő, tavaly 287 millió dollár értékűre taksált Charlotte például mostanra dollármilliókkal ér kevesebbet. Nem véletlen, hogy a Bobcats vezetősége az előremenekülés jegyében huszonöt munkatárssal csökkentette a központi stábot. Az előző évadban a legszerényebb átlagnézőszámot (12 222 drukker/meccs) produkáló Indiana Pacers csomagban árusítja a belépőket. Nyolc tikett áráért lehet bejutni tizenegy mérkőzésre; bizonyos találkozókra a Conseco Fieldhouse nézőterének legfelsőbb soraiba már két dollárért beengedik az érdeklődőket. Összehasonlításképpen: a 2007–2008-as szezonban átlagban 48.83 dollárba került egy jegy... A Dallasnál nem panaszkodhatnak, a Mavericks hazai fellépéseire az előző évadban átlagban 20 286 néző volt kíváncsi, s a különc tulajdonos, Mark Cuban szerint most a franchise történetének második legjobb bérleteladását produkálták. Mégis folyamatosan csökkentették az American Airlines Center lelátóinak tetejére szóló tikettek árát. Immár négyezer olyan szék van, ahonnan 19 dollárért vagy olcsóbban lehet végignézni a Mavs előadásait. A New Jersey 1300 darab jegycsomagot dobott piacra 440 dollárért (egy meccs nagyjából 10 dollárba kerül), s januárig nem emeli le a vételárat drukkerei számlájáról.

Pedig a Nets tulajdonosának, az ingatlanfejlesztő-mogul Bruce Ratnernek éppen egy négymilliárd dolláros álma foszladozik – legalábbis átmenetileg. A Harvardon diplomázó 63 éves üzletember egy megaprojekt keretében 16 felhőkarcolót (bennük hoteleket, irodákat, üzleteket), 6400 apartmant meg egy 18 ezer férőhelyes sport- és szórakoztatóközpontot épített volna fel Brooklynban; utóbbit a New Jersey otthonának szánta. A Barclays Capital bankkal már egyezkedett a csarnok 400 millió dolláros névszponzori szerződéséről, ám a válság miatt a kivitelezés csúszik, 2011 előtt a Nets nem költözhet át East Rutherfordból.

Ami már most a szakmát illeti, a Boston duplázásra készül. Legalábbis a liga legjobban fizetett kosarasa, a 2008–2009-es szezonban 24.75 millió dollárt kasszírozó Kevin Garnett azt nyilatkozta, a Big Three, azaz a Garnett, Paul Pierce, Ray Allen trió csöppet sem vált jóllakottá az első bajnoki diadal után, s arra készül, hogy – 2002 után elsőként – megvédi a Larry O’Brien-trófeát. Hogy a fogadkozásokat mennyire lehet komolyan venni, rögvest a nyitányon kiderülhet, amikor a trónkövetelők egyike, a Cleveland vendégeskedik a TD Banknorth Gardenben. A Cavaliersnek lenne miért revansot vennie, hiszen a Keleti főcsoport legutóbbi, thrillereket idéző elődöntőjében a hetedik meccset bukta el, miközben Garnett feledhetetlen különmeccset vívott LeBron Jamesszel. James király immár segítséget kaphat a dobóhátvéd Mo Williamstől, aki a Milwaukee-t, s a Bucksszal tavaly aláírt hat évre szóló, 52 millió dolláros szerződést hagyta el a címvédő kedvéért (a csapatonkénti fizetési sapka ebben az évadban 58.680 millió dollár).

Karácsonyi ajándékként kapják a kosárrajongók december 25-én a Los Angeles Lakers és a Boston Celtics, a legutóbbi szuperdöntő két szereplőjének ütközetét. A kaliforniaiaknak megerősödött a palánk alatti soruk a térdműtétje után visszatérő 216 centis Andrew Bynummal és a lábsérülését kiheverő 213 centis Chris Mihmmal. Így megtehették, hogy a 208 centis francia Ronny Turiafot átengedik a Golden State Warriorsnak. A New Orleans Hornets Bostonból frissítette fel a keretét James Poseyval, igaz, a 31 éves hátvéd megkérte az árát – bár mintha a 25 millió dollárral kissé túlfizették volna. Nyugaton a San Antonio Spursnek, a Utah Jazznek, a Dallasnak és a Phoenix Sunsnak is osztanak lapot, a houstoni Toyota Centerbe a 28 éves, 201 centis bedobó, a sacramentói Ron Artest érkezése hozhat friss fuvallatot. A 2003–2004-es évad legjobb védőjátékosának megszerzése felvillanyozta a kétszeres bajnokcsapat botladozásai miatt egyre fásultabb Tracy McGradyt, aki a minap azt mondta, „...most először érzem, hogy valami különlegeset kerekíthetünk ki ebből a szezonból.” A botrányhős Artest (még indianai színekben főszereplője volt a 2004 novemberi detroiti csetepaténak, ami miatt 73 meccset plusz a playoffmérkőzéseket kellett kihagynia; ez a liga történetének legsúlyosabb büntetése, amit nem drog- vagy fogadási balhé miatt szabtak ki) mellett néhány további nagyágyú is költözködött: Elton Brand a Clipperstől Philadelphiába, Baron Davis a Golden State-től a Clippershez, Kevin Durant Seattle-ből Oklahoma Citybe. Igaz, a tavalyi draft második kiválasztottjának ehhez nem kellett klubot váltania, a franchise települt át Washington államból Oklahomába, s lett SuperSonicsból Thunder. Az 1966–1967-es szezon óta ez lesz az első bajnokság, amikor a „smaragdvárosnak” (The Emerald City) nincs csapata az NBA-ben...

Az edzőkeringőből érdemes kiemelni, hogy a New York Mike D’Antonival próbál talpra állni, Milwaukee-ban Scott Skilestól várják az újjászületést, a Charlotte-ba (amely, akárcsak a Clippers és a Memphis Grizzlies, még sosem nyert meg sem nagydöntőt, sem főcsoportfinálét, sőt nem lett csoportelső sem) a trénerlegenda Larry Brown próbál életet lehelni.

A legutóbbi szuperfinálét elveszítő Lakers szakvezetője, Phil Jackson nem mozdult Los Angelesből, s a jelek szerint az optimizmusa is töretlen: „Vicces lenne, ha egy harmincszereplős mezőnyben megint ugyanaz a két együttes vívná a döntőt, de remélem, mi ott leszünk a fináléban. Sőt ez egészen biztos.”

Június elején meglátjuk.