Ez a Ka-Pa-Ro is erős

Ha az olasz kisiskolásoknak gond jai akadnak a tanórán a szótagolással, a sportújságok cikkei alapján vehetnek egy-két pluszleckét: a Serie A-s csapatokban szereplő híres triókat az itáliai sajtósok előszeretettel emlegetik a tagok nevének kezdő szótagjaival; így lett az ötvenes évek Milanjának svéd támadóhármasa (Gunnar Gren, Gunnar Nordahl, Nils Liedholm) egyszerűen Gre-No-Li, és így kapta a nyolcvanas évek Napolijának „mágikus” sora (Diego Maradona, Bruno Giordano, Antonio Careca) a Ma-Gi-Ca címkét.

Ám azok, akik a fenti gyakorlatokon fejlesztették szótagolási képességeiket, immár vagy nagypapakorba értek, vagy rég megbirkóztak az elválasztási nehézségekkel – az új nemzedék számára az említetteknél sokkal többet mond például a Ka-Pa-Ro kifejezés. Mert ki ne emlékezne arra a mérkőzésre, amelyen a Milanban először pályára lépett a heteken keresztül beharangozott Kaká, Alexandre Pato, Ronaldo hármas? Ha esetleg valakinek nem rémlik a piros-feketék utóbbi éveinek alighanem leglátványosabb győzelme, hadd emlékeztessük: a brazil varázslat 2008. január 13-án a Napoli 5–2es legázolásához vezetett.

Azóta csaknem tíz hónap eltelt, de a vasárnap esti Milan– Napoli bajnokira ismét összeállt a Ka-Pa-Ro trió. Igaz, ezúttal a „Ro” szótag Ronaldo helyett Ronaldinhót jelölte, a csereként beálló Pato pedig csak a 60. percben tette teljessé a becenevet. A forduló záró meccse előtt Nápolyban is elkezdtek „dadogni”, és a Ma-Gi-Ca mintájára Ha-La-Deként beszéltek a Marek Hamsík, Ezequiel Lavezzi, German Denis hármasról, amely a csapat vasárnapig szerzett 14 góljából 11-et hozott öszsze. És bár utóbbi elnevezés korántsem cseng olyan jól, mint az eredeti, a nyolcvanas évek álomgárdájával vont párhuzam nem tűnik túlzónak: a mostani sikeregyütteshez hasonlóan az 1986– 1987-es és az 1989–1990-es nápolyi bajnokcsapat is húsz pont fölött járt tíz forduló után (a hárompontos rendszerbe átszámítva 24, illetve 22 ponton állt a gárda). Ráadásul a déliek szereplésének értékét növeli, hogy amíg a Milan 50 millió eurót költött Kaká, Pato és Ronaldinho megvásárlására, addig a Napolinak Hamsík, Lavezzi és Denis 18.5 millió euróba került.

Az első igazán veszélyes lövést a San Siróban mégis a vendéggárda és Lavezzi jegyezte, ám ezzel mintha csak megcibálták volna az oroszlán bajszát: a milánói csapat megrázta magát, és az álmatag kezdés után átvette a mérkőzés irányítását. A szemet gyönyörködtető játék mellett az első félidőben Kaká távoli lövése szerzett örömet a hazai közönségnek, na meg Christian Maggio kiállítása: a Marek Jankulovskit lerántó nápolyi középpályás a 43. percben megkapta második sárga lapját. De ne hagyjuk említés nélkül a szünet előtti legnagyobb Napoli-helyzetet sem, amelyet Daniele Bonera „hozott össze”, miután gyakorlatilag kirúgta a labdát Christian Abbiati kapus kezéből.

A szünet után a Milan fokozta a nyomást, sorra dolgozta ki helyzeteit (Ronaldinho, Borriello, Kaká és Seedorf is próbálkozott), és az emberhátrányban játszó nápolyiak jóformán annak is örülhettek, ha átlépték a felezővonalat. És amikor a 72. percben megúszták a kapujuk előtti „flippert” (a kapufa, a kapus és egy mezőnyjátékos is mentett), Pato pedig két méterről kihagyta a kihagyhatatlant, érezni lehetett: nem kerülik el a verést. S bár Kaká tizenegyest hibázott, Ronaldinho szabadrúgása után be is csapott a ménkű: Denis a saját kapujába csúsztatta a labdát.