Pikáns helyzet! A Vasas az életben maradásért küzd, holott a bajnoki cím megszerzése is foglalkoztathatná a csapatot.
Az angyalföldi együttes az elmúlt évek legeredményesebb őszi szezonját produkálja: sikereket szállít, közönségboldogító győzelmeket arat, s remek egyéni teljesítményekkel rukkol ki. Szárnyalása az elmúlt húsz év csalódásokkal teli idényein edződött Vasasszurkolókban is felébresztette az optimizmust. Sőt reménykedve néz a jövőbe Markovits László, a klub ügyvezető elnöke is, aki már túl van néhány megpróbáltatáson: akkor is a Fáy utcában tevékenykedett, amikor a megszűnés fenyegette az egyesület futballszakosztályát; segített orvosolni az ötvenmilliós ligatartozás miatt kialakult krízist; tartotta a hátát, amikor a kiesés ellenére az élvonalban kezdhette az új évadot a Vasas.
Most azonban újabb erőpróba előtt áll: értékesítenie kell a Jámbor János többségi tulajdonos december végi kiszállásával gazdára váró tulajdonrészt, hacsak a Mészöly Géza edzette csapat menetelése nem változtatta, változtatja meg az üzletember korábbi álláspontját...
„Folyamatos kapcsolatban állok Jámbor Jánossal, tájékoztatom a fejleményekről, informálom a lehetőségekről, de a tulajdonos is hasonlóan tesz, ugyanis közös érdek, hogy sikerüljön olyan befektetőt találni, aki képes lesz fenntartani azt a gazdasági szintet, amely az elmúlt években jellemezte a klubot – mondta Markovits László, a Vasas SC ügyvezető elnöke. – Az üzletember egyelőre nem változtatott az elképzelésén, ám az továbbra sincs kizárva, hogy más formában a jövőben is szerepet vállal az angyalföldi futballban. Az egyeztetések zajlanak a háttérben, olasz és amerikai csoport érdeklődik, s itt fontos megjegyeznem, mekkora segítség az, hogy a csapat erején felül, kimagaslóan teljesít. S mielőtt megkérdezné: nincs semmi furfang, ugyanakkora költségvetéssel dolgozunk, mint a korábbi években, csak talán mostanra érett be a koncepció, amelyre felesküdtünk. Jómagam abban a kifogástalan légkörben, az irigylésre méltó közösségi hangulatban látom a Vasas sikerének titkát, amely mostanság az öltözőben tapasztalható. Nem adunk sztárgázsit a labdarúgóknak, nem rugaszkodunk el a talajtól, behatárolt anyagi lehetőségeinkkel megpróbálunk hatékonyan gazdálkodni. Egy példa erre: szerb légiósaink is aláírási pénz nélkül, kétezer eurós havi fizetéssel igazoltak hozzánk, és állítom, megérte őket szerződtetni. Ami kicsit fáj, hogy egyelőre a kitűnő szereplés sem mozgatja meg a Vasas szurkolói bázisát – Illovszky Rudi bácsi emlékmeccsén például mindössze kilencszázkilencvennyolc fizető nézőnk volt...”
Bár a stabil gazdasági háttérre már az elmúlt években is támaszkodhatott az angyalföldi futballcsapat, s a Mészöly Géza mindenkori együtteseit jellemző egységre a Vasasnál sem lehetett panasz, a bravúros eredményekre, a dobogós helyezésre eddig kellett várni.
Mégis mi a váratlan előrelépés, a meglepően jó szereplés oka? Érdemes, lehet-e Vasastitokról beszélni?
„A szerb vonal érkezésével és a magyar játékosok motivációjának köszönhetően olyan szemlélet tapasztalható nálunk, amilyenről még édesapám mesélt nekem, amilyen az ő időszakukban volt honos a Fáy utcában – árulta el Mészöly Géza. – Az edzéseken és a meccseken egymásnak akarnak megfelelni a futballisták, felállítottak egy szintet, ami alá nem engedik a teljesítményüket. Edzőként számomra pedig az a kulcs, hogy amíg korábban nyolc-tíz használható játékossal kellett dolgoznom, addig immár a kispadon is minőségi labdarúgókra számíthatok: Sowunmi Thomas például a REAC ellen csereként lépett pályára, fontos pillanatban adott gólpasszt, s ugyanő a Fehérvár ellen jobbhátvédként nyújtott kimagaslót. Azt se felejtsük el, hogy tudat alatt ott motoszkálhat a gondolatokban, nekünk azért is küzdenünk kell, hogy sikeresen megoldódjon a tulajdonosváltás. S olyan produkcióval hívjuk fel a figyelmet a Vasasra, amely után joggal bízhatunk abban, hogy a vezetőség talál befektetőt.”
Ilyen egyszerű a sikerrecept: a Vasas a győzelmekbe menekül – azért, hogy megmeneküljön...