Mikor kezdődött a Spartacus meccse?
Attól függ, melyik.
Az első elvileg fél ötkor – vagy mégsem, lényegesen korábban. Évekkel ezelőtt, a szombati tulajdonképpen a „sokadik” félidő volt a klub és a megyei önkormányzat küldöttei között.
„Az ezredfordulón a megyei önkormányzat nagy összeggel támogatta a klubot, csakhogy az apanázs mellett az évek során a kapcsolat is elsorvadt – summázott a Soproni Ligában esedékes „valódi” összecsapást megelőzően, a prezentációval egy időben Révész Attila, a Spartacus klubmenedzsere. – Arra törekszünk, hogy az együttműködés mögött a jövőben ne csak puszta szavak álljanak.”
Hanem – nyilván – némi tőke is.
„Nincs gond, de néhány szponzor pénzének csúszása miatt huszonötmillió forint hitelt vettünk fel privát ingatlanfedezet mellett” – mondta a futballcégben kisebbségi tulajdonosként is érdekelt menedzser.
Felettébb különös színt kölcsönöz a nyíltan vállalt tranzakciónak a csapat teljesítménye, illetve a szakmai team első hallásra talán messianisztikus célja: UEFA-kupás szereplés.
A Fehérvár elleni fellépés előtt roppant egyszerű volt a képlet: ha a legutóbbi három idegenbeli találkozóját megnyerő (ezzel mellesleg klubrekordot író) Spartacus győztesen keveredik ki a csetepatéból, abszolút értéken minden idők legjobb élvonalbeli őszi szereplését mondhatja magáénak a társaság, a második helyre szorítva ezzel az etalonként számon tartott, 1980-ban az ötödik helyen karácsonyozó, Temesvári Miklós vezette csapatot.
„A szurkolókat már megmozgatta kicsit a sorozatunk, amiben azért a szerencse is masszív szerepet játszott, a nézőszám emelkedett, ezáltal a bevételünk is, de ez önmagában nem elég az előrelépéshez” – utalt a Spartacus őszének egyik hozadékára Révész Attila.
A másik – Jurij Sevel hétközi „hazapostázása” dacára – a kijevi kooperáció szélesítése.
„Karácsony előtt Kijevbe utazunk – vázolta a jövőt Révész Attila. – A tervek szerint három, korábban a Hajduk Splitnek kölcsönadott, valóban erősítést jelentő labdarúgó érkezne hozzánk a Dinamótól, akikkel, ha sikerül tartanunk a mostani formát, akár megváltoztatva az eredeti elképzelést, a nemzetközi porondért is harcba indulhatnánk.”
Ehhez – ezúttal a részletekre ügyelő ukránok óvó tekintetét is mellőzve – a Fehérvárt kellett volna először két vállra fektetnie a nyírségieknek (hattól, ez volt a Szpari második meccse…), csakhogy a múlt heti, Vasas elleni fiaskót (1–4) az első félidőben mentálisan még magában hordó, keveset mutató Fehérvár a fordulás után összeszedte magát. A nyitó negyvenöt perc egyébként meglehetősen eseményszegényre sikeredett, a hazai tábor mindazonáltal mégis kellemesen érezhette magát – legalább az eredmény miatt. A szünetben kettőt cserélő vendégek idővel tettek róla, hogy az öröm részben elillanjon: Koller Ákos gólját megelőzően, és közvetlenül a fejes után is a Fehérvár dolgozott ki ziccert, igaz, a múlt heti dunaszerdahelyi események miatt Szlovákiának, illetve miniszterelnökének „üzenő” szabolcsi tábor megkönnyebbüléssel, kaján mosollyal nyugtázta Milan Pavlicic esetlen megoldásait.
Mellesleg ezen a meccsen sokkal több „boldogság” nem jutott nekik – a döntetlennel a csúcs átírása is várat magára.