Brazilok, ifjak és a doki

Hogy mi mindenre volt szükség a Kalmar FF bajnoki címéhez? Először is Nanne Bergstrand személyében tapasztalt, a Bajnokok Ligáját is megjáró edzőre; aztán japán vállalatirányítási módszerekre, egy végzett irodalmárra, ismeretterjesztő brazil légiósokra, no és három testvérre, akiket az inkább az üveghutáiról, mintsem a futballistáiról híres aprócska településen, Broakullában fedezett fel a szakvezető.

A mese hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor Bergstrand – röviddel a Helsingborggal átélt BLkaland, benne az Internazionale selejtezőbeli kiejtése után – átvette a csapat irányítását. Már az első húzása telitalálatnak bizonyult: az élvonalból éppen kieső gárda csapatkapitányává Henrik Rydströmöt választotta, aki nemcsak arról híres, hogy mindig szívvel-lélekkel harcol a pályán, hanem arról is, hogy a doktorátussal büszkélkedő kevés futballista közé tartozik. Mivel mutatkozott igény ilyesmire a keret fiataljainak körében, dr. Rydström, a ma 32 éves futballista arra is kapható volt, hogy Nobel-díjas írókról tartott előadás-sorozattal ápolja a csapatszellemet.

A saját elméleti felkészültségét Bergstrand a japán Toyotagyár vezetési módszereinek tanulmányozása révén gyarapította. A lényeg: folyamatos újításokkal fejlődni, és minden régi rutint edzésről edzésre, mérkőzésről mérkőzésre jobban csinálni. A holnap mindig jobb lesz, mint a tegnap! – ha jelszavasítjuk, így hangzik a svéd tréner ars poeticája.

Az eddigiek persze még mindig csak részben magyarázzák meg, miként lett a védekező felfogású, hagyományosan romboló stílusú Kalmarból támadó szellemű és a szemnek kellemes játékot nyújtó, 30 bajnoki mérkőzésen 64 pontot és 70 gólt szerző csapat. Az elemzők szerint a titok nyitja a fentieken túl a Kalmar sajátos, a brazilos technikát és a svéd csapatmunkát elegyítő játékstílusában keresendő.

Immár ötödik éve, hogy Bergstrand két-három hetes tanulmányútra Brazíliába utazik; de nem Rio de Janeiro vagy Sao Paulo a célállomása, hanem Fortaleza, Santa Catarina és Sao José – súgói szerint ezeken a vidékeken lehet olyan szellemű brazil ígéretekre bukkanni, akik könnyen alkalmazkodnak a svéd játékstílushoz. A szerzemények feladata összetett: nemcsak gyorsan beilleszkedve rugdosniuk kell a gólokat, hanem meg is kell tanítaniuk „brazilosan” futballozni a svéd fiatalokat.

A dél-amerikai légió teljesítette kötelességét: az elmúlt években a csapatban megforduló nyolc brazil közül Ari da Silva Ferreira svéd gólkirály lett 2006ban, egy évvel később César Santin harmadik lett ugyanezen a listán – és hogy az oktatómunkát is lelkiismeretesen elvégezték, arra a bajnoki cím a legjobb bizonyíték. Azt ugyanis már nélkülük, az Elm fivérek és az új gólkirály, Patrik Ingelsten (19 gól) vezérletével harcolta ki a technikás, rövid passzos játékot hatékonyan alkalmazó piros-fehér legénység.

A legtöbb svéd szakíró jóslatát megcáfoló diadal után természetesen nem marad egyben a keret, elképzelhető például, hogy az Elm család összes sarja máshova szerződik. Viktor, a 23 éves középpályás januártól a holland Heerenveent erősíti, a szintén középpályás Rasmus (20) Norvégiába készül, és a legidősebb testvérre, a 25 éves csatárra, Davidra is van kereslet – akárcsak Ingelstenre. Azaz Bergstrand edző nem ülhet a babérjain.

A magasztalt tréner tisztában van ezzel, és amikor a bajnoki mámor közepette a 37 ezer lakosú Kalmar polgármestere nyilvánosan megígérte, hogy utcát neveznek el róla, ő csak annyit mondott: köszöni az elismerést, de előfordulhat, hogy nem lesz alkalma megjelenni az avatáson, mert hamarosan újra Brazília felé veszi az irányt, hogy becserkéssze a bajnoki cím megvédéséhez szükséges tengerentúli utánpótlást…