„Persze hogy lesz meccs” – mondta Plézer Gábor, a paksiak technikai vezetője szombat délután a telefonba. Meccsnapon ez magától értetődő, ám ezekben a bírósztrájkkal, női ligasztrájkkal vészterhes időkben mégsem az. Az meg már fel sem tűnik, hogy a pályán a bemutatás előtt senki sem tudja, ki az a „másik két bíró” Páli Kálmán mellett. Bodrogi Csaba, a vendégek volt sokszoros válogatott ügyvezetője is így van ezzel, pedig már sok mindent megélt a palánkok között és mellett. A héten például elbeszélgetett légiósaival, akik nem úgy teljesítenek eddig, ahogy várták tőlük Zalában. Főleg Srdjan Helbichtől remélnek többet. A 32 éves horvát centerrel leült Patonay Imre is, igaz, a Zalakerámia szakmai igazgatója nem érte be ennyivel, ha már régi kedvenc körmendi tanítványa, Sabáli Balázs ült a másik kispadon. Az ifimeccs alatt volt mit megvitatniuk.
A „nagymeccsen” Sabáli lehetett a nyugodtabb. Egyrészt mert az ő csapata – egyedüliként a mezőnyben – még veretlen, másrészt a Paks már az elején rátalált a helyes ritmusra, és meg is ugrott ellenfelétől. Főleg Ashante Johnson ugrott nagyokat és szemre is mutatósakat, elsősorban a 32 esztendős amerikai gumiember megoldásai után hízott gyorsan tízen túlira a hazaiak előnye. Aztán szép csendesen alább is hagyott a lendület, a vendégek be-betaláltak a palánkhoz közeli helyekről – távolról ez gyalázatosan ment nekik az egész mérkőzésen (2/21, 10 százalék!) – és a második szakasz elején felzárkóztak négy pontra. Attól kezdve viszont a sérüléséből felépülő, csereként beszálló Gulyás Róbert stabilan állt a lábán, s a bejátszott labdákat rendre értékesítve megint tíz fölé juttatta a Tolna megyeieket. A nagyszünetig nyolcegységnyit meg is őrzött vezetéséből a Sabáli-legénység, s a statisztikai lapra pillantva főként a lepattanók lekapkodásában (22:11) és a belőlük indított gyors támadásokban keresendő a vezetés egyik szakmai indoka.
A másik pedig a szigorú és eredményes védekezésben. Erre bátran alapozva a második 20 perc elején hamar eldöntötték a meccset a paksiak. Bár Michael Jones szerezte a félidő első kosarát, utána Charles Gosa és Johnson következett. Az amerikaiak nem tipikusan amerikai módon kosaraztak, azaz nem csupán a saját statisztikájuk javítása volt fontos nekik, hanem vetődtek is a labdáért, s például 20 pontosra abból az akcióból növekedett az előnyük, amikor a helyzetben lévő Johnson a még jobb helyzetben lévő Medve Máté kezébe varázsolta a labdát, kihagyhatatlan gólpasszt adva. Bár Moldova György híres regényét, a Magyar Atomot nyilván egyik légiós sem olvasta, a szelleme áthatotta őket.
Veretlen maradt a Paks, teljesen megérdemelten. Már csupán azon aggódhatnak az „Atomvárosban”, hogy Darris Nichols térdsérülése ne legyen súlyos.