Kétezer-nyolc január harmincadika, negyvenegyedik perc...Kétezer-nyolc január harmincadika, negyvenegyedik perc...
…Farfán a jobb oldalon befelé cselezett, én megkaptam tőle a labdát, majd húsz méterről kilőttem a bal alsót. Felejthetetlen emlék az Ajax ellen szerzett gólom, az volt a harmadik meccsem a PSV-ben.
Ezenkívül eszébe jut valami pozitívum a vasárnapi összecsapás kapcsán?
Sajnos nem, mert gödörben vagyunk. Mindamellett edzőnk, Huub Stevens kifejezetten elégedett volt velünk a hétközi kupatalálkozón; azt mondta, még nem látott minket olyan jól mozogni, mint az AZ ellen. Pedig kikaptunk.
Az elmúlt négy, egyaránt aranyéremmel záruló idényben huszonhárom, kétszer huszonöt, egyszer meg huszonhat ponttal állt a PSV tíz forduló után, most tizennyolccal. Mi történik a csapattal?
Az, hogy folyamatosan elverik. A legutóbbi három tétmérkőzésünket elbuktuk, ráadásul a Bajnokok Ligájában sincs sanszunk. Nekem leginkább ez az ú j é r zés fájó, hiszen a PSV mégiscsak márkanév Európában. Szerintem túl passzívak vagy legalábbis pontatlanok vagyunk az ellenfél tizenhatosánál – az a baj, hogy csak hátul, valamint a középpályán tudjuk megtartani a labdát, elöl elfogy a tudomány. Holott vannak kreatív futballistáink.
Az edző mennyiben hibás? Másként fogalmazva: meddig tart a vezérkar türelme?
Nem tudom, bár Stevensszel szerintem hosszú távra terveznek.
Azért kérdezem, mert a kupából már kiestek, és ha a BLcsoportjukban a negyedik helyen zárnak, a bajnokságban pedig tovább gyengélkednek, megeshet, hogy a következő szezonban hiába keressük a PSV-t a kontinens térképén.
Erről már mi is beszéltünk, valamennyien érezzük ugyanis, hogy vékony jégen táncolunk. Ezért úgy gondolom, az Ajax elleni kilencven perc vízválasztó lesz a csapat életében, mert ha nyerünk, rendbe hozhatjuk, amit elrontottunk. Ha viszont nem… Ebbe bele sem merek gondolni. Huntelaar és Szulejmani sérülés miatt nem játszhat, ez talán az előnyünkre válik, ám nélkülük is rendkívül erős az Ajax, hazai pályán eddig öt bajnokiból ötöt megnyert.
Kezdő lesz?
Noha jelentős sikerként könyvelem el, hogy Stevensszel már nem olyan hideg a viszonyunk, mint néhány hónapja, és érezteti is velem, hogy számít rám, szombaton végül úgy döntött, nem tesz be a kezdőcsapatba. Bizonyára csereként fog beküldeni, elhatározását természetesen tiszteletben tartom.
Nem unja még Stevens játszadozását?
Nézze, október huszonötödikén, a Roda elleni vesztes mérkőzésen megszereztem az első gólomat; akkor mintha kiszakadt volna belőlem az összes rossz érzés, azóta jó formában futballozom, de mindig az edző dönt az összeállításról. Persze nem öröm számomra, ha kimaradok a kezdőből, bár ennél is nagyobb probléma, hogy nem jönnek az eredmények. Az előző évadban sem játszottunk szemkápráztatóan, sőt, de legalább sorra nyertük a meccseket, és bajnokok lettünk. Nem hittem volna, hogy valaha is visszasírom azt a színvonalat.