„A római derbi kívül áll minden logikai kategórián: a kimenetelét sohasem lehet előre megjósolni, ezeket a meccseket szívből, szenvedélyből játsszuk” – nyilatkozta a vasárnap esti Roma–Lazio bajnoki előtt Francesco Totti, a „farkasok” csapatkapitánya. S ha valaki, ő pontosan tudta, a fővárosi rangadón nem mindig az erősebb csapat nyer: a 32 éves játékmester, bár együttese sokszor esélyesebbnek számított, öt éve nem volt részese nyertes összecsapásnak. Legutóbb 2003. november 9-én vezette győzelemre a Romát (2–0), azóta csak akkor ért el sikert együttese, amikor ő sérülés miatt néző volt. Ebből a szempontból tehát nem számított kedvező előjelnek, hogy – a pénteki edzésen jelentkező térdfájdalma ellenére
– a támadót Luciano Spalletti vezetőedző az első perctől szerepeltette. Totti jelenléténél azonban aggasztóbb volt a Roma szempontjából a vetélytárs kiváló formája: a Lazio hárommérkőzéses győzelmi sorozat után lépett pályára, ráadásul a táblázaton a mérkőzés előtt elfoglalt ötödik helyezése is okot adhatott az ijedelemre. Vagy legalábbis fogalmazzunk úgy, a kiesési zóna határán táncoló Roma számára mindenképpen…
Ami Totti megállapítását illeti, a szív és a szenvedély valóban nem hiányzott a Stadio Olimpicóból, a minőségi színvonal azonban sokáig annál inkább. Pedig a logika azt diktálta volna (ha, mint megtanultuk, a derbik nem jelentenének kivételt a logika szabályai alól…), hogy a szárnyaló Lazio és a hoszszú válság után éledező Roma szórakoztató, helyzetekben bővelkedő csatát vív egymással. Ehhez képest az első félidőben kapkodás és pontatlanság jellemezte a játékot, Mirko Vucsinics csúsztatását Mauro Zárate fejesét és Tommaso Rocchi kapáslövését leszámítva kiemelkedő eseményt nem jegyezhettünk fel.
Az 50. percben aztán Totti is jelentős szerepet játszott abban, hogy ne csak az érzelmekről maradjon emlékezetes a derbi: a kapitány bal oldali beadását csúsztatta Júlio Baptista 10 méterről mintaszerűen a bal alsó sarokba. A Roma játékosai lélekben még talán a gólt ünnepelték, amikor egy védelmi zavart kihasználva Zárate fél perccel később fejjel majdnem egyenlített – Doni kapus azonban bravúrjával jóvátette hibáját. S amikor negyedóra múlva Cristian Daniel Ledesmát második sárgája miatt kiállította a bíró, már sejteni lehetett azt, ami a lefújáskor – a Goran Pandev és Jérémy Ménez lövése, valamint Simone Perrotta kiállítása jelentette izgalmak után – bizonyossá vált: vasárnap megtört a „Tottiátok” Rómában.