Rend a pályán és a lelátón

A nyáron bezárta kapuit az Üllői úti szegényház, májusban ugyanis elkelt a Ferencváros labdarúgócsapatát működtető zrt., s az angol tulajdonosok új csapat alapjainak lerakásába kezdtek. A szakmai munka irányításával az új idényben is a már a tavasz közepén kinevezett Bobby Davisont bízták meg. Noha a rengeteg teendő közepette a keret átalakítására jutott a legkevesebb idő és pénz, mégis megállapítható, hogy az NB II-es gárdák közül a Ferencváros erősödött a leginkább. A vezetőség Angliából hazacsábította a válogatott Ferenczi Istvánt, szerződtette az angol James Ashmore-t és a Sheffield Unitedtől Liban Abdit. Persze rajtuk kívül mások is érkeztek az Üllői útra, ám az ősz végére kiderült, a légiósok többsége elmarad a Ferencvárosban támasztott követelményektől. Az új játékosokkal új szemlélet is érkezett, amely leginkább az edzésmunkában mutatkozik meg. Akik látták az együttes nyári felkészülését, biztosra vették, hogy a Fradi gond nélkül harcolja ki a feljutást. Igaz, így voltak ezzel sokan az előző két évben is, aztán a csapat szégyenszemre mégis a Keleti csoportban ragadt.

Érthetően nagy várakozás előzte meg az őszi rajtot, s az emberek nem csalódtak, mert a Fradi Lipcsei Péter, Ferenczi István, James Ashmore és Paul Shaw parádés játékának köszönhetően átgázolt a Tökölön. A Bőcs azonban már a második fordulóban tudatosította a zöld-fehérekben: a fák az Üllői úton sem nőnek az égig. A vereség nemcsak a szurkolókat, hanem a játékosokat, vezetőket is kijózanította, az ősszel több nagy kudarc nem is érte az együttest.

A biztos anyagi háttér, a rendkívül kemény munka tehát eredményre vezetett, ám látható, a Ferencváros jelenlegi kerete egyelőre csak arra alkalmas, hogy a csapat három év után visszajusson az NB I-be. Akik látták a zöld-fehérek őszi mérkőzéseit, tapasztalhatták, noha gyorsabban, agresszívabban, a korábbinál jóval többet futva futballoznak, látványos játékról az alapemberek (Lipcsei Péter, Ferenczi István, James Ashmore) elvesztése után nem beszélhetünk. Talán éppen a gólszegény, jobbára nyögvenyelős játékkal megnyert mérkőzések hatására csökkent a nézőszám. A csapatot működtető zrt. vezetői elismerik, hogy Dragóner Attiláék egyelőre adósak a látványos futballal, ám szerintük nem a színvonal csökkenése, hanem a mérkőzések tvközvetítése miatt maradtak el a nézők. Ezen persze lehet vitatkozni, ám tény, a Ferencváros találkozóit átlagban 505 ezren nézték, a legtöbben a Békéscsaba elleni hazai összecsapásra voltak kíváncsiak, 799 ezren figyeltek a készülékek előtt. Ez a futballközvetítést nézve elképesztően nagy szám. A tulajdonosok jelezték, elsősorban a jegy- és marketingbevételekből kívánják megerősíteni a csapatot. Nos, ha így lesz, jelentős erősödésre senki se számítson, hiszen a befolyó pénzből középszerű labdarúgó sem vásárolható... Azaz, ha valóban erősödni akar a Fradi, a tulajdonosnak a zseb é b e

kell nyúlnia. Úgy hírlik, több honi és külföldi játékos is a Ferencváros látóterébe került, köztük az Angliában légióskodó magyar válogatott kapus, Király Gábor is, ám egyelőre senki sem kíván konkrétumokkal szolgálni. Egy biztos, a szakmai stáb a keret minőségi átszervezésére készül.

Nemcsak a keretben várható változás, az angol tulajdonos a szurkolók „átnevelésével” is foglalkozik. Terry Robinson, az FTC Zrt. igazgatóságának elnöke ugyanis tűrhetetlennek tartja a hulliganizmust, a rasszizmust. Persze tudja, csupán a szurkolók öt százaléka rendetlenkedik, de éppen ezt az öt százalékot kívánja megregulázni, mégpedig angol módszerekkel. Hogy sikerül-e az átképzés, nem tudni, vélhetően csak az új stadion megépítése után lehet majd rendet tenni a lelátókon.