Aki számít, lenullázták

El sem kezdődött a forduló rangadója, de félig-meddig már győztesnek vallhatta magát a címvédő Manchester United, hiszen általános elképedésre a tabella első két helyezettje, a Chelsea és a Liverpool sem bírt aktuális ellenfelével, a Newcastle-lal, illetve Gera Zoltán Fulhamjével. S ehhez jött még, hogy az MU soros riválisának, az Aston Villának botrányos a mérlege a „vörös ördögökkel” szemben. Mást ne mondjunk, a két gárda legutóbbi 27 meccsén (1995. április 19. óta!) nem szenvedett vereséget Sir Alex Ferguson alakulata, mi több, a szombatit megelőző 13 összecsapást megnyerte, 258 perce pedig még gólt sem kapott a birminghamiektől; legutóbb Gabriel Agbonlahor mattolta a manchesteri védelmet még 2007. október 20-án, amire Wayne Rooneyék négy góllal válaszoltak.

Csakhogy ez az Aston Villa már nem az az Aston Villa, amelyet lazán elintéz egy Manchester kaliberű csapat, a menedzserek menedzserének tartott Sir Alex például ódákat zengett a 2006-os kinevezése óta eltelt időszakban remek csapatot formáló Martin O’Neillről.

S ez a remek csapat a legutóbbi fordulóban idegenben mért 2–0-s csapást a süllyedő Arsenalra, az pedig magától értetődő volt, hogy a címvédő ellen sem ver tábort a saját tizenhatosa előtt, még ha a várt fegyelmezett futball miatt erre időnként szükség is van.

Ami azt illeti, a jelentős mezőnyfölényt leszámítva nem is tudott előnyre szert tenni a United, a középpályán abszolút felvette vele a harcot a Villa, amely jószerével teljesen levette a pályáról a vendégek legveszélyesebb futballistájának tartott Cristiano Ronaldót. A napbarnított, zselézett hajú portugálnak csak egy veszélyesnek tetsző szabadrúgása volt az első félidőben, ám lövését könynyűszerrel hárította Brad Friedel; itt jegyezzük meg, a Villa amerikai kapusa sorozatban 166. bajnokiján volt kezdő, ezzel beállította David James ligacsúcsát.

A nemzetközi média egyik kedvenc alakját – természetesen Ronaldóról beszélünk – a jelek szerint egyre jobban kiismerik az ellenfelek (a brazilok elleni felkészülési meccsen mozdulata sem volt, 6–2-re nyert a selecao), s meglehet, Ryan Giggsnek talán már az is az agyára megy, hogy minden szabadrúgást a portugál vállal magára. Az egyik ilyen esetnél az egyre csak őszülő walesi harcos kulturáltan el is küldte a labdától Ronaldót, helyette ő végezte el a szabadrúgást – mesteri tekerését követően Vidics kis híján befejelte az MU vezető gólját…

Az ide-oda rohangálás a második félidőben is folytatódott, emitt Ashley Young ravasz kísérletét követően kellett Edwin van der Sarnak kipiszkálnia a labdát a jobb felső sarokból, amott meg Rooney hagyta ki a már-már kihagyhatatlant, miután Michael Carrick hátrahúzott passzából az ötösről a kapu fölé bikázott. A minőségi csatárteljesítmény híján elsősorban küzdelmet és küszködést hozó összecsapáson végül nem született gól, és a látottak alapján egyik csapat sem érdemelte volna meg a három pontot. S ezzel előállt az a hihetetlen helyzet, hogy ugyanazon a játéknapon a Premier League négy nagyágyúja egyaránt gólképtelen maradt.

Igaz, a Manchester United legalább azzal büszkélkedhet, hogy immár 312 perce nem is kap.