Napra pontosan nyolc hónapja számított az Internazionale pályaválasztása mellett bevehetetlen erődítménynek a San Siro, amit azért volt fontos hangsúlyozni, mert szombaton a legutóbb itt nyerő Juventus látogatott a címvédőhöz. A torinóiak bravúrja (a 2–1-es vendégsikerrel záruló meccs gólszerzői közül Maniche és David Trezeguet nem játszhatott, a Juve első találatát jegyző Mauro Camoranesi pedig a kispadon kezdett) óta tétmérkőzésen hét győzelem, öt döntetlen, bajnokin pedig hat siker és két remi volt az Inter mérlege, és ha ezt sikerült volna javítania, győzelmi kényszer alá helyezte volna a vasárnap a második számú torinói csapathoz, az FC-hez látogató Milant.
A Juve viszont úgy tűnt, erőt merített a márciusi mérkőzésből, és játékosai az udvarias vizitálások helyett többször is munkát adtak Júlio Césarnak. A ziccerek azonban az Inter előtt adódtak – „természetesen” Zlatan Ibrahimovic jóvoltából. A korábban évekig a „zebrákat” erősítő svéd előbb Nicola Legrottaglie hibája és félpályás nyargalás után egy az egyben állt Alex Manningerrel szemben, de mellé lőtt (talán megjátszhatta volna a hosszú oldalon érkező Adrianót), majd Sulley Muntarinak adott „fél gólpasszt”, de a ghánai tiszta helyzetből Manninger kezébe püfölte a labdát.
Akkor még nehéz volt elhinni, hogy túl sok helyzetet nem jegyezhetünk fel a folytatásban. Csakhogy az egyik (a hazai) oldalon a Serie A legjobb (hét kapott gól 12 forduló alatt), a másikon meg – holtversenyben a Milanéval – a második legprímább olasz védelem dolgozott, így aztán az olyan helyzeteket is meg kellett becsülni, mint Ibrahimovic 12 méteres (mellé)lövését. A sorsdöntő gól aztán többszörösen is kabaréba illő jelenetek után született meg: Adriano elbotlott a tizenhatoson belül (nem szokott), Ibrahimovic keresztbe lőtte a labdát (kapura szokta), Manninger és a komplett Juve-védelem lest gyanítva leállt (ugyan miért?), Muntari meg üresen bukkant fel az ötös előterében (nem szokott), aztán az álldogáló Manninger mellett a kapuba gurított.
Győzelmével az Inter hat pontra növelte a Juvéval szembeni fórját, és lépéskényszerbe hozta városi riválisát. Milánó fekete-kék részében ennél nagyobb öröm kevés van.