Ha valaki szerda délután Ko lozsvár sétálóutcáján végighaladt, a legkisebb jelét sem tapasztalhatta annak, hogy este a város történetének talán legfontosabb futballmérkőzését rendezik itt. Pontosabban két apró momentum felkelthette a gyanút: egyrészt a Roma tiszteletére sebtiben visszaállított anyafarkas Romulusszal és Remusszal szobor talapzata körül ügyködő két munkás szorgos kopácsolása, másrészt a jobbára kihalt korzó végéről tudósító televíziós stáb beálláspróbája.
A meccs előtti szurkolói szertartásokra a Chelsea- és a Bordeaux-drukkerek által tökéletesen „bejáratott” központban ugyanis nyomát sem lehetett látni Roma-szurkolónak. Az előzetes hírekben szereplő 1200 fős vendégtábor a jelek szerint nem sietett kihasználni a nyugati és a román sörárak közötti differenciából származó előnyöket, pedig ahogy a helyiek mesélik, a londoniak annak idején csillogó (egyre csillogóbb) szemekkel fizettek újabb és újabb négy lejt az odahaza ennek ötszörösébe kerülő italért. (A franciák ellenben nem járultak hozzá jelentősen a helyi söripar felfutásához, tekintve hogy mindössze negyvenheten voltak.)
Hiába a BL-szereplés, még az Anorthoszisz is csábító
Aztán a szerdai újságokat kinyitva megkönnyebbültünk, nem néztük el az időpontot, és a helyszínt sem tévesztettük el: a városban este tényleg CFR– Roma mérkőzést játszanak. A lapokban a vezető téma kivétel nélkül Francesco Totti semlegesítése volt, a különbség csak a tőle való félelem fokában mutatkozott meg: volt, aki a római vezér szereplése esetén inkább pályára sem küldte volna a csúfos bukásra kárhoztatott CFR-t, akadt, aki megmaradt a „sima” tömjénezésnél, és végül legnagyobb meglepetésünkre olyan nyilatkozatot is találtunk, amelyből kiderült, a Romában másik tíz futballista is szerepel majd. Megtudtuk továbbá, hogy az újonnan Che Guevarának becézett argentin Cúlio édesapját hazájában fegyverrel fenyegették, Eugen Trica előszerződést kötött a ciprusi Anorthoszisszal, a román negyedosztályban pedig létezik egy AS Roma néven futó amatőr gárda.
A rögtönzött sajtószemle legérdekesebb pillanata azonban akkor következett, amikor fellapoztuk a „300 leggazdagabb román” című kiadványt. Sejtésünk igazolódott: a CFR tulajdonosa, Pászkány Árpád sem maradt ki a füzetből, 94-96 millió euróra (helyi forrásunk szerint alá)becsült vagyonával a 84. helyre ért oda, míg a CFRstadion világítását kiépítő cég egyik tulajdonosa, Péter Pál 43-44 milliójával a 274-re.
Nyolcszáz lóerős Ferrari jelenti a kedvtelést
De maradjunk Pászkány Árpádnál. No, nem a magazin szerint legutóbb kedvtelésből egy 800 lóerős Ferrarit vásárló klubtulajdonosnál, hanem második osztályos fiánál, a kis Árpinál. A nyolcéves gyermek egyik iskolatársa érdekes részletekbe avatta be a Nemzeti Sportot: az egyesületi vezető korábbi gimnáziumában, a magyar tannyelvű Báthory István Elméleti Líceumban mindenki a Pászkány gyerek osztályára irigykedik, a 2/a-sok ugyanis valamennyi CFRmeccsre ingyen bemehetnek.
Madarász az operában és a lelátón is énekel
Az információ azért is figyelemre méltó, mert idősb Pászkány Árpád kínosan ügyel arra, hogy ne adjon támadási felületet az őt magyarsága miatt bántóknak. Talán nem véletlen, hogy a CFR jelenlegi keretében még mutatóba sincs magyar játékos, ahogyan az sem lehet az, hogy tavaly az edző által szerződtetni kívánt és próbajátékra javasolt két Honvéd-ifista meghívását az utolsó pillanatban váratlanul visszavonták.
Maradtak hát a külföldiek, ám csak a viszonylag alacsony igényűek: a csapatból állítólag Cadú évi 400 ezer eurós jövedelme jelenti a csúcsot, s a jelenlegi mérsékelt fizetési politikán egyelőre egyetlen sztárjátékos kedvéért sem módosítanak. Juan Román Riquelme átigazolása például szóba került tavaly, ám az általa kért évi 3.5 millió euró döntött a sorsáról – a Villarrealból Kolozsvár helyett végül a Boca Juniorshoz szerződött.
Visszatérve a Roma elleni találkozó előzményeire: a kezdés előtt három órával a stadion melletti Mozdony kocsmában Madarász Lóránt, a hétköznapokon a Kolozsvári Állami Opera előadójaként dolgozó, meccsnapokon a magyar KVSC szurkolói csoport vezérévé átvedlő fiatalember lelkesen újságolta: megjöttek a debreceni lokisták. Bár vártuk, az örömhírre a jelenlévők végül nem koccintottak, hiába, Romániában egy előírás a stadionok környékére a mérkőzések napján szigorú alkoholtilalmat rendelt el. S hogy ennél a klubnál nem csak a játékosok profik, bizonyítja a tény: a kinézetre a vezetőjükkel ellentétben nem éppen operába illő szurkolók a szabályt be is tartották.