Variációk egy posztra: hátvéd kell!

Nincs könnyű helyzetben Erwin Koeman, amikor azt a feladatot kell megoldania, kik alkossák a védősort Albániában. A kérdés máskor is sok fejtörést okoz, de a következő világbajnoki selejtezőn, Albániában Bodnár László és Juhász Roland nem szerepelhet az eddig kapott két-két sárga lapja miatt. A találkozót 2009. március 28-án rendezik Tiranában, a meccs tehát arrébb van (néhány hozzászóló felháborítónak tartja, hogy több hónappal a meccs előtt ezzel foglalkozunk, ám érthetetlen ez a hozzáállás, hiszen miért ne lehetne gondolkodni már most rajta, ha a nemzet csapatáról van szó…), és addig egy felkészülési meccsen kísérletezhet a kapitány: február 11-én Izrael vendége lesz a válogatott.

A kérdés tehát már most aktuális, hiszen az eltiltás érvényben van, a két játékos hiányával kalkulálni kell.

Már nem lesz idő az újabb kísérletezésre

Nem vitás: Erwin Koeman dönt, és senki sem akar beleszólni a munkájába, de e felvetéssel talán megérthetjük, milyen gondokkal küzdhet egy csapat kijelölésénél a holland szakember. Az elején érdemes néhány alapvető dolgot tisztázni. A modern futballban gyakorlatilag minden taktikai formáció négy védőt feltételez (kettőt a két szélen, kettőt középen), létezik a három középső védős szisztéma is, amelyben a két szélső középpályás feladata az oldalvonal melletti terület lezárása. Ilyennel próbálkoznak a svédek, és Stockholmban a magyar csapat is így játszott; sajnos az első veszélyes kontrát a három védő nem tudta elhárítani, gólt kaptunk. Ráadásul a szélre rendelt Gera Zoltán rendre a saját alapvonalánál védekezett, hiszen tudta, nincs mögötte senki, így gyakorlatilag alig maradt ereje a támadások szervezésére. Öszszegezve a lényeget: jobb a négyvédős rendszernél maradni. Fontos, hogy a válogatásnál szem előtt tartsuk a kapitány irányelvét, hogy két azonos képességű futballista közül előnyt élvezhet, aki hétről hétre játszik a klubcsapatában. Szintén szempont lehet: kit ismer Erwin Koeman, ki volt tagja csapatának, keretének, ki ismeri az általa favorizált taktikát? Az ugyanis egyértelmű előny, ha a kapitány és jelöltje nem a meccs előtt ismerkedik meg egymással…

A rutin aranyat érhet a tavasszal is

Erwin Koeman csapatában eddig Bodnár László és Szélesi Zoltán játszott a jobb oldali védő szerepkörében, de most a salzburgi játékos bizonyosan hiányzik. Kézenfekvő a megoldás, hogy Szélesi Zoltán, a francia másodosztályban szereplő Strasbourg 19-szeres válogatott játékos legyen a jobb-bekk, akkor is ő játszott, ha Bodnár Lászlóra is számíthatott a kapitány, sőt Erwin Koemannál ő az első számú jobbhátvéd. De... Egyrészt bármi közbejöhet, másrészt – ne így legyen – Szélesi Zoltánt is érheti sérülés, vagyis készüljünk fel minden eshetőségre. Szakemberek és az olvasók nagy része ésszerű megoldásnak tartja Fehér Csaba reaktiválását. Ő negyvenszeres válogatott, rutinos, évek óta stabilan játszik a holland NAC Bredában, megfordult a PSV-ben is, vagyis jól ismerheti a holland gondolkodásmódot, a kapitány könnyen szót értene vele. Korábban szerepelt ezen a poszton az osztrák Mattersburgban légióskodó Csizmadia Csaba: gyors, jó felépítésű, de a válogatottban (tizenkét mecscsen) sok hiba volt a játékában, talán ezért sem került most a látókörbe. A hazai kínálatból két játékos, a debreceni Bernáth Csaba és az MTK-tól éppen eltanácsolt, a hírek szerint Újpestre tartó Horváth Levente jöhet szóba, de inkább csak udvariasságból. Olvasóink sem nagyon bíznak bennük, ráadásul nemzetközi szinten rutintalanok. A jelöltállításnál is bajban voltunk, és ez a posztokra történő utánpótlás-nevelés hiányosságaira hívja fel a figyelmet: alig van nemzetközi szintű szélső védőnk!