Lépéskényszer

Megfordult valaha is a fejedben, hogy egyszer legenda leszel?Megfordult valaha is a fejedben, hogy egyszer legenda leszel?

Sokáig nem. Hallgattam az öreg spílereket, Zámbó Sanyit, Bene Ferit, Dunai Antit, ahogy nosztalgiáztak, fényezték magukat, én pedig csak legyintgettem magamban, mondván: sohasem leszek ilyen. Aztán mégis… Napról napra jobban foglalkoztat a múlt. Örülök, hogy van mire emlékeznem.

Amikor az öregfiúkkal hírverő meccseken jársz, akkor megy még a „Táncolj, Törő!”?

Megy, persze hogy megy. Főleg az idősebbek veregetik a vállam, mesélik a velem kapcsolatos élményeiket. Ha feleannyi gólt szereztem volna, mint amennyire a szurkolók emlékeznek, akkor is ezer fölött lennék. Ilyen az élet… Amikor játszottam, sokszor szidtak bennünket, mint a bokrot, mondogatták, hogy a cipőfűzőjét sem köthettük volna meg Albert Flórinak meg Varga Zolinak meg mit tudom én, kinek. Most meg istenítenek, hogy így Törő meg úgy Törő… Ilyen az élet, és ilyen lesz, amíg csak világ a világ. Mindig azok az igazi nagy királyok, akik már nem futballoznak. Az idő mindent megszépít.

Ne legyél álszerény. Nagyon nagy kedvenc voltál, a mai napig az vagy. Azon kevesek közé tartozol, akit klubhovatartozás nélkül mindenki elismer, szeret. Vajon miért?

Jó gyerek vagyok. A légynek sem ártottam soha. Csak magamnak.

Azt viszont gazdagon…

Ja… Jött a népszerűség, én meg szépen elszálltam. Sokszor beindultam…

Mint a pályán…

Ott szerencsém volt. Olyan edzőim voltak, akik rám hagytak mindent. Azt csináltam a pályán, amit akartam. Hagyták a csikót szaladni. Temesvári Miklós másfél évig győzködött, aztán kibökte: magának nem mondok semmit, maga mindent tud… Máig mosolygok az eseten, azt nem értem, hogy erre miért kellett másfél évet várnia.

Született tehetség vagy, de azért valaki csak tanítgatott futballozni?

Nem volt rá szükség. Hiszed, nem hiszed, jött minden magától. Éreztem, hogy mit kell tennem. Ugyanakkor a BVSC-ben, ahol kezdtem, Farkas Józsi bácsi nagyon jó pedagógus volt. Az egyik edzésen rosszalkodtam, de nem szidott le, csak halkan annyit mondott: holnap nem kell jönnöd. Forgott velem a világ. Ennél nagyobb szégyen nem fordulhatott elő velem. Nem is volt velem baj a későbbiekben.

Miért nem lettél edző?

Voltam én edző. Éppen a BVSC-nél, amikor Mezey Gyuri volt ott a góré. Jól kijöttem a gyerekekkel, tanítgattam őket, így tartsd a lábad, erre fordulj meg ilyeneket, de ennél sokkal többre lett volna szükség. Az igazság az, hogy szívesebben jártam volna a pályákat mint játékosmegfigyelő. Még ma is jó szemem van a focihoz, kiszúrom a tehetségeket. Emiatt tuti összekapnám magam, ehhez tényleg nagy kedvem lenne. Kellene valami cél…

Nem keresnek?

Nem.

Újpesten mikor voltál legutóbb?

Régen. Mostanában csak egyszer hívtak, amikor a csapat az élvonalbeli meccsek számának tekintetében megdöntötte a magyar rekordot, de már volt lekötött programom, ezért nem tudtam ott lenni. Pedig szívesen mentem volna, meg megyek is mindig, ha idejében szólnak.

Meccsekre jársz?

Kártyázás közben néha odasandítok a tévére, ha éppen magyar mérkőzést adnak… Az egyik Soroksár-meccsen viszont kinn voltam. Ott játszik a fiam, az NB III-ban. Lekéstem a kezdést, mert rossz helyen szálltam fel a HÉV-re, Csepelre mentem Soroksár helyett, de nem maradtam le semmiről, Attila csere volt.

Milyen a gyerek?

Nehéz neki ezzel a névvel… Hozzám hasonlítgatják. Valamit örökölt, van gógyija a focihoz, olyan megoldásokat választ, amilyeneket nem tanítanak. Több van benne, mint amennyit mutat. Az unokám talán majd jobb lesz, mint én… Annak viszont örülök, hogy Nyilasi Tibi kisebbik fia, Bálint ügyesen mozog. Szoktam kérdezni Nyíltól, hogy mennyit fizet Berkinek, hogy a gyerek játszhasson a Fradiban. Veszi a lapot…

Nyilasi, Ebedli, Détári, Törőcsik… Nagy haverok vagytok?

Persze, mi vagyunk a négy muskétás!

Ha most lennének ilyen játékosaink…

Erre most mit mondjak?

Semmit. Erre nem lehet mit mondani. Egyébként milyennek látod a mai magyar futballt?

Vékonynak. Ezzel együtt Erwin Koeman tud valami olyat, amire a jelenlegi válogatottaknak nagyon nagy szükségük van. Megszabadítja őket a gátlásaiktól.

Egyre bátrabban futballoznak.

Ebből még valami finom is kisülhet.

Ismered a mondást: akit az Isten szeret, megtartja örökre gyereknek?

Nem, de ettől még igaz lehet. Most éppen azt jelenti, hogy ötvenhár o m éves koromra sem nőtt még be a fejem lágya? Figyelj! Egyszer élünk!

Nem mindegy, hogyan…

Ha állandóan keseregnék, siránkoznék, mennyivel lenne jobb? Kinek lenne jobb? Nekem biztosan nem. Szinte csak rajtam múlt, hogy nem vittem többre. Bár… Ha annak idején nem tesznek keresztbe, s előbb kijutok külföldre, talán nem itt tartanék. Legalábbis anyagilag. Azt viszont érzem, tudom, hogy lépnem kellene… És lehetőleg előre.