Sokat javítottak Petr Cech látásán

„Edzőként jó érzéssel tölt el a tu dat, hogy csapatom Arsenal elleni bajnokiját az egész világon óriási érdeklődés övezi, a lapok mindenütt erről a meccsről cikkeznek” – mondta a vasárnapi rangadó előtt szerényen Luiz Felipe Scolari, a Chelsea menedzsere, s hogy beteljesedjék a brazil szakember jóslata, e helyütt lapunk is szentel néhány sort az összecsapásnak. Pedig ha a résztvevők közötti pontkülönbséget nézzük, akár el is felejthetnénk a mérkőzést, mondván, egy simának ígérkező találkozóra minek szánjunk jelentős terjedelmet...

Régen játszottak ugyanis olyan Chelsea–Arsenal bajnokit, amely előtt az egyik gárdának tízzel több pontja van, mint ellenfelének – ezúttal így áll a helyzet. Míg 14 kör után a listavezető kékek 33-nál, az ötödik helyen álló „ágyúsok” csak 23-nál járnak, így utóbbiak számára egy esetleges vereség a hangsúlyok újragondolásához vezethet: elkezdhetnek a kupaszereplésre összpontosítani...

„Amikor tíz ponttal lemaradtál a versenyben, erős túlzás lenne azt mondani, hogy harcban állsz a bajnoki címért – hangzott az Arsenalt irányító Arsene Wenger menedzser józan értékelése. – Nem, nem állunk harcban érte. De ahhoz, hogy újra esélyünk legyen a címre, a leghasznosabb és legsürgetőbb lépés a Chelsea legyőzése.”

S egyben talán a legnehezebb is. Bár – ahogy mellékelt statisztikánkból is látszik – igen kedvező az Arsenal Chelsea elleni Premier League-örökmérlege, a londoni vetélytárs a legritkább esetben bukik el otthonában: bajnokin a Liverpooltól elszenvedett októberi vereség előtt 2004-ben kapott ki a Stamford Bridge-en – éppen az „ágyúsoktól”. A vendégek borús kilátásait egyedül talán Scolari biztatása ellensúlyozza: „Angliában addig nem kiáltható ki bajnoknak egy csapat, amíg az utolsó meccset le nem fújták. Ha van még hátra öt forduló, az első és a második között pedig tizenöt pont a különbség, akkor sem tekinthető lefutottnak a küzdelem. Emlékszem arra, amikor az előző szezonban kilencpontos hátrányban volt a Manchester United. Aztán a végén ki lett a bajnok?”

A portugál vigasztalása ellenére azért annyit bátran megállapíthatunk, az Arsenalnak valamivel kevesebb esélye mutatkozik a végső sikerre, mint vasárnapi ellenfelének. Már csak azért is, mert hatékonyság tekintetében eddig ég és föld volt a két együttes közötti különbség: amíg az Arsenal 25 szerzett gólja mellett a bajnokságban már 18 találatot beszedett, a Chelsea neve mellett 32 és 4 szerepel a két kategóriában. A négy kapott gólja egyébként mindenkori Premier League-csúcsot jelent 14 forduló után, eddig a legjobban védekező csapatok sem úszták meg hat alatt. Ugyanígy rekordnak számít a londoniak meccsenkénti 0.29-es hibamutatója, korábban az egész idényt tekintve az 1978–1979-es Liverpool (0.38) és a 2004–2005-ös Chelsea (0.39) védte leghatékonyabban kapuját.

De utóbbi mondat vége akár így is hangozhatna: a 2004– 2005-ös szezonban Petr Cech védte leghatékonyabban a kapuját. A cseh futballista az előző nyáron érkezett a klubhoz, s teljesítménye alapján talán nincs olyan szereplője az angol labdarúgásnak, aki nála hitelesebben beszélhetne a Chelsea-retesz titkáról – és ennek tükrében az Arsenal támadási kényszeréről.

„Köztük és köztünk az a különbség, hogy mi több utat ismerünk az eredményességhez – nyilatkozta a városi riválisról a kékek 26 éves kapusa. – Az Arsenal sokszor gyönyörűen játszik, de ez nem mindig elegendő, hiszen ha a szépség nem használ, néha harcolva, küzdve kell kiszenvedni a győzelmet. Ezt nem tudja az Arsenal, amely kerete összetételéből fakadóan is kénytelen folyton támadni.”

Hiába a tüskék, egy dolog miatt máig áldja a szomszédok nevét Cech: visszaadták a látását.

„Tavaly decemberben, miután Gallas fejes góljával egy nullára kikaptunk az Emiratesben, fontos felismerésre jutottam – mondta el a kevéssé ismert történetet a labdarúgó. – Borzasztóan éreztem magam, miután elnéztem a labdát, mégis az volt pályafutásom legfontosabb pillanata. Nem értettem saját mozgásomat, és a felvételeket újra és újra visszapörgetve próbáltam edzőim segítségével rájönni a hiba okára, sikertelenül. Végül elmentem egy szemészhez, aki rávilágított a tévesztés magyarázatára: kis szemtengelyferdülést állapított meg nálam. Most már a mérkőzéseken mindig kontaktlencsét viselek, és azóta nem is fordult elő velem hasonló eset. A társaim persze folyton ugratnak a történet miatt, de én azt szoktam mondani nekik: »Lássátok be, azért vakon sem védtem olyan rosszul!«”