Jampi győztes beugrása

Élt az emberben a gyanú, hogy a hétközi kurta-furcsa dombóvári edzőváltás nem egészen gömbölyű történet. Legalábbis a hivatalosnak vélt indoklás alapján. Aszerint tudniillik a nyáron szerződtetett Peter Stahl nem tudott megszokni Magyarországon. Vicces. Vagy mondjuk úgy: életszerűtlen, ha egy másfél évtizede edzősködő, 45 esztendős német férfiember, akinek Würzburgtól Chemnitzen és az ausztriai Oberwarton át Fürstenfeldig ívelt a karrierje, a Lajtát átlépve elgyámoltalanodik.

Ám alig egy nappal azután, hogy Stahl úr hazatért Felsőőrbe (ahol szíve választottja él), öszszeállt a kép. A sztori lényege: az Ausztriában 2004-ben az év trénerének megválasztott szakember munkajogi vitába keveredett dombóvári munkaadójával. Tudni kell: nyugaton a beteg- és nyugdíjbiztosítás az egyik legfőbb érték. Magyarországon viszont a munkaadók egyik legfojtogatóbb terhe. Stahlnak – úgy hírlik – az volt az óhaja, hogy ne az egyik szponzorcéghez, hanem az egyesülethez jelentsék be. Csak hát a klubot szorítják büdzséjének szigorú korlátai, s ami költségtől szabadulhat, attól szabadul is. Az álláspontok nem közeledtek, Dombóváron mégis mindenkit meglepett, hogy a szakember a szakítás mellett döntött. A kisebb, legfeljebb másfél hónapos fizetési csúszást ugyanis szó nélkül tudomásul vette…

Mivel a csapat nem maradhatott vezénylő tábornok nélkül, Bálind József leültette a kispadra – Bálind Józsefet. A kosarasberkekben Jampinak becézett ügyvezető a dombóvári kosárlabdázás Szurgent Lajosa; 1986 óta dolgozik a városban, s bármikor szükség volt rá, szó nélkül vállalta a beugrást. Maga sem tartja számon, hányadik edzői szerepvállalásánál tart. Volt már vezetőedző, másodedző, ügyvezető és klubelnök is – minden titulusa rá sem férne egyetlen névjegyre. Rutinos sportvezető, rutinos beugró. S mivel a rutint semmi sem pótolhatja, az Atomerőmű elleni megyei rangadó előtt (a hazaiak 7/1-es, a vendégek 6/2-es mutatóval álltak a meccset megelőzően) angyali nyugalommal ennyit mondott: „Veszítenivalója csak a Paksnak van.”

A favorit tényleg nem a Planet Leasing DKC volt. Nem is lehetett. Elvégre a dombóvári keret legmagasabb tagja, az amerikai Anthony Dill is csak két méterre nőtt. A szombat esti csata forgatókönyve tehát nem volt túlságosan bonyolult. Az ASE a hegyomlásnyi Gulyás Róbertre alapozta a játékát – a 213 centis óriás együttese első 18 pontjából tizenhatot jegyzett –, a túloldalon a triplákra és az egyéni kreativitásra építettek. Tehették: a találkozó első szakaszában összesen nyolc afroamerikai légiós dübörgött a parketten. Amíg a kockázatos szólókkal megbolondított játékuk sikeres volt, a látogatók tartották a lépést, utána egysíkúan zsibbasztó volt a kép. Ám a Paks ahelyett, hogy elsöpörte volna egyre sápatagabb ellenlábasát, hagyta talpra állni a vendégeket. Akik káprázatos negyedik negyedbeli produkciójukkal előbb beérték, majd lekörözték a Gulyás Róbertet feltűnően sokáig, összesen majd tíz percig a kispadon ültető Sabáli Balázs alakulatát. A döntő triplát Bryan McCullough dobta be, a túloldalon Kiss Zsolt válasza célt tévesztett.

Jampi legújabb beugrása fényes diadallal zárult.