Mint azt vasárnapi számunkban jeleztük, Martin O’Neill, az Aston Villa menedzsere mintha elátkozta volna Liverpoolt. A korábban a Leicester Cityt gardírozó szakember korábbi 12 látogatása alkalmával mindössze egyszer kapott ki a városban (a Liverpooltól, még 2006 októberében), és vasárnap elkönyvelhettük, hogy a 13. fellépésén, az Everton ellen javult az amúgy is lenyűgöző statisztikája, miután az Aston Villa sokáig emlékezetes mérkőzésen 3–2-re legyűrte a liverpooli „kistestvért”.
Steve Sidwell bombája nyomán már a 31. másodpercben megszerezték a vezetést a vendégek, ám a hátvéd Joleon Lescottnak köszönhetően 1–1gyel vonulhattak pihenőre a csapatok. Az addig sem rossz mérkőzés a folytatásban az ínyencek igényeit is kielégítette, nem nélkülözve a már-már szokásos angolos megoldásokat, mint például Phil Jagielka hajmeresztő hibáját (az Everton bekkje indította a második Villa-gólt szerző Ashley Youngot...), meg persze azt az elszántságot és akaraterőt, amely a hátrányban lévő angol csapatokra jellemző. Lescott a 94. percben – akrobatikus mozdulattal – másodszor is egyenlített, de még mindig nem volt vége, mert szinte rögvest a középkezdés után a világklasszis teljesítményt nyújtó, a válogatottban is felfeltűnő Ashley Young villámgyors támadás végén belőtte a Villa győztes gólját.
„Ez a mérkőzés is bizonyítja, milyen tartása van csapatunknak – mondta a főhős Young. – Kettő kettő után is úgy gondoltuk, nincs még vége a meccsnek, megpróbáltuk, és tessék: az idény egyik legcsodálatosabb győzelmét arattuk.”
Hogy mennyire csodálatosat, azt az egyik szurkolói megnyilvánulás is jelzi a BBC-n: „Az Aston Villa szurkolójaként ez volt életem legnagyszerűbb futballélménye.”