Röpke fél év alatt nagyot fordult a világ Tóth Bencével, a Ferencváros középpályásával. Nyáron került a felnőttcsapat keretébe, s lapunk osztályzatai alapján rögvest a legjobbnak bizonyult az NB II Keleti csoportjában. Tóth Bencét sokan a Ferencváros saját nevelésű futballistájának tartják, hivatkozva arra, hogy egész fiatalon került az Üllői útra. Kevesen tudják, hogy a játékos-pályafutása a Szolnokhoz közeli Zagyvarékason kezdődött. Első edzője édesapja volt a zagyvarékasi Góliát FC-ben. Aztán a Goldball FC-hez került, ám mivel nehezen viselte a szülők hiányát, hamarosan visszatért Szolnokra. Itt figyelt fel rá a Ferencváros, a menedzserek a fővárosba csábították, de hiába. Bár a futballista örömmel jött volna, a szolnokiak nem engedték – legalábbis fél évig. Négy esztendeje aztán elérkezett a régen várt pillanat, zöld-fehér szerelésbe bújhatott.
Akik rendszeresen jártak a Fradi ifjúsági mérkőzéseire, állítják, már akkor kitűnt tehetségével, munkabírásával, cselezőkészségével, góljaival. Nem csoda, hiszen ifistaként nemcsak saját korosztályában állta meg a helyét, hanem az eggyel idősebbek között is. Tagja volt a Sisa Tibor irányította U19-es csapatnak, ám miközben válogatott társai már mind a felnőttek között bizonyíthattak, rá senki sem figyelt a Ferencvárosban. Tavaly télen aztán felcsillant előtte a remény, szóba került a felnőttkeretnél, de ennél több nem történt. Bobby Davison vezetőedző első ténykedéseként a nagycsapathoz hívta Tóth Bencét, aki májusban be is mutatkozott a Tököl ellen.
Így kezdődött ferencvárosi karrierje.
„Minden olyan meseszerű – mondta boldogan Tóth Bence. – Egy éve elkeseredésemben majdnem elbúcsúztam a Fraditól, most meg a szurkolók és a szaklap szerint is én voltam a csapat legjobbja. Boldogító érzés, egy csapásra minden megváltozott körülöttem. Sokan azt mondják, elszállt velem a ló. Pedig csak egy zagyvarékasi vagány vagyok, aki mára felnőtt, s kikerült a családi fészekből. Megszoktam Budapestet, befogadott a csapat, a nagy öregek, Lipcsei Péter és Ferenczi István rengeteget zrikálnak, de tudom, csak azt cukkolják, akit szeretnek.”
Tóth Bencére természetesen büszke a família. A Tököl elleni első meccsén szülei ott ültek a lelátón, és bizony megkönynyezték fiuk pályára lépését. A középpályás tudja, óriási lehetőség előtt áll azzal, hogy angol tulajdonosa, angol edzője van a Ferencvárosnak. Ám egyelőre nem vágyik külföldre.
„A nyáron számomra ismeretlen minőségű és mennyiségű munkát végeztünk – folytatta Tóth Bence – S tudom, januárban sem lesz könnyebb. De így van ez rendjén, hiszen az erő önbizalmat ad, amely kihat az eredményességre. Előbb szeretnék bizonyítani a tavasszal, aztán az élvonalban, s majd ráérek utána a hogyan továbbról gondolkodni.”
Tóth Bence azon labdarúgók közé tartozik, akik távolról is gyakorta eredményesek. Noha nem tartozik a nagy lövők közé, sokat gyakorolja a szabadrúgásokat és a távoli lövéseket, ennek tulajdonítja tizenhatoson kívülről szerzett góljait.
„Mostanság kevesebb idő jut a lövések gyakorlására, érzem is a hiányát, így aztán a szünetben különórákat veszek, unalomig rúgom majd a labdát. A futballban mindig a legegyszerűbb dolgok gyakorlása a legfontosabb. Én ehhez tartom magam.”
A Nyugati csoport játékosranglistáját pénteki számunkban közöljük.